Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Pomogáts Béla: A könyves ember
az ajándékozásban ő is tágkeblű „liberálisnak" bizonyult, remélem, nem hozom ezzel a szóval nehéz helyzetbe hívei előtt). New Yorkból Püski Sándorékkal együtt utaztam a Lake Hope-i találkozóra, módomban volt megismerkedni Sándor bácsiék amerikai életével: gondjaikkal, eredményeikkel is. Ezt követve azután igen sokszor találkozhattunk, kivált azután, hogy a Püski-házaspár és a könyvesbolt a rendszerváltozás idején hazaköltözött. A Krisztina körúti könyvekkel zsúfolt bolt, amely rendszeresen könyvbemutatóknak, írótalálkozóknak is az otthona, nekem is kedves helyemmé vált, és ahogy az első New York-i látogatás után, többnyire most is ajándék-könyvekkel megrakodva térek haza. * Mindeddig személyes emlékekről beszéltem, s gondolom az élő magyar irodalom képviselői közül igen sokunknak vannak Püski Sándorról és Ilus néniről személyes emlékeink. Mindazonáltal szólnom kell Püski Sándor tevékenységének szellemi, közéleti eredményeiről is. Egy könyvkiadónak, könyvkereskedőnek a munkája ugyanis - legalábbis a magyar művelődéstörténet erre tanít - nem mindig magánügy, nem mindig a piac ügye. Hiszen már a múlt századi emlékezetes könyvkiadók, könyvkereskedők: egy Trattner, egy Länderer, egy Heckenast munkája is közüggyé vált, beépült a nemzet emlékezetébe, minthogy ők a könyvet nem árucikknek tekintették, a nemzeti kultúrát és ezáltal a nemzeti identitást kívánták gazdagítani, formálni általa. Ezt tette számos huszadik századi könyvkiadó is, például olyanokra gondolok, mint a modern magyar irodalmat gondozó Nyugat kiadó, az erdélyi irodalmat terjesztő Erdélyi Szépmíves Céh vagy éppen az 1945 utáni nyugati magyar emigráció világában a müncheni Molnár József Aurora kiadója. A könyvkiadó és könyvkereskedő Püski Sándornak is igen magasra nézőek voltak a céljai, midőn 1938 tavaszán megnyitotta kis könyvesboltját a belvárosi Szerb utcában, majd egy esztendő múltán létrehozta a Magyar Élet könyvkiadót. Többen (Sándor bácsi hetven- ötödik születésnapja alkalmából a Tiszatájban Péter László, a reformátusok Confessio című folyóiratában Petővári Ágnes) megírták azt, hogy a Békés városából, szegényparaszti családból a fővárosba került ifjú joghallgató miként jutott arra a gondolatra, hogy a gyorsírás tudományának birtokában egyetemi jegyzetekkel lássa el egyetemista társait, majd a jegyzetek terjesztése végett kis könyvesboltot alapítson, végül pedig létrehozza azt a könyvkiadót, amely a máskülönben a könyvpiacon boldogulni igen nehezen tudó népi írók, főként a harmincas évek közepétől fellépő parasztírók műveit viszi el a közönség elé. Püski Sándor Magyar Élet című kiadója elsőnek (1939-ben, majd még két kiadásban) Sinka István Vád című verseskönyvét juttatta el a közönséghez, olyan költőre híva fel a figyelmet, akinek azután nem csak a magyar parasztság sorsának megvilágításában és panaszainak közvetítésében jutott szerep, hanem - a népballada hagyományainak felélesztése által - a harmincas évek magyar lírájának megújításában is. A Sinka-kötetet egész sor népi író művének kiadása követte, így a többi között Veres Péter szociográfiai műveié, Szabó Pál regényeié, Féja Géza háromkötetes magyar irodalom- történetéé, Kodolányi János tanulmányaié, Gulyás Pál gyűjteményes verseskötetéé, majd a kiadó két bizonyára legnagyobb vállalkozásáé: először is Szabó Dezső Az egész látóhatár című háromkötetes tanulmánygyűjteményéé, amely a neves író Lúdas Mátyás Füzetek című sorozatának legfontosabb írásait adta közre, majd Németh László esszéié, amely három műben és összesen hét kötetben: A minőség forradalma, Kisebbségben és Készülődés címen adta közre nagy írónk értekező prózáját a két világháború közötti korszakból. Mindezek mellett Püski Sándor jelentette meg László Gyula alapvető történelmi munkáját: A honfoglaló magyar nép életét, Jócsik Lajos közép-európai gazdaságtörténetét, Muharay Elemér és Somogyi Imre tanulmányait, több erdélyi író, így Bözödi György és Balázs Ferenc, sőt a mindenki által kommunista szerzőnek ismert Nagy István és Balogh Edgár mű48
