Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Pomogáts Béla: A könyves ember
veit, illetve a „munkásírók": Földeák János, László Gyula (aki természetesen nem volt azonos a neves régésszel!), Nagy István, Rideg Sándor és Vaád Ferenc Munkások című kollektív kötetét. A Magyar Élet kiadó tíz esztendős fennállása során (1939 és 1949 között) száz művet, összesen száznegyvenkilenc kötetet juttatott el a közönség elé. Püski Sándor törekvései arra irányultak, hogy olyan műveket jelentessen meg, amelyek a magyar társadalom valóságos képét mutatják be, és a szükséges társadalmi reformok ügyét szolgálják a közélet küzdelmeiben. Mint irodalomszervező, mozgalomszervező is mindig azon fáradozott, hogy a társadalmi, politikai és szellemi élet átalakulását segítse elő. Püski Sándor, a népi írómozgalom számos nagy egyéniségéhez hasonlóan a „harmadik út" szellemi és politikai stratégiájának a híve volt, és noha kétségtelen, hogy ez a „harmadik utas" stratégia nem jelentett egységes, egynemű nézetrendszert, kivált nem alkotott rendezett „ideológiát", lényeges dolgokban mégis közös stratégiát mutatott. Ennek a stratégiának bizonyára abban volt a lényege, hogy a magyarságnak el kell utasítania mind a német nácizmust, mind a szovjet kommunizmust, és önálló, független utat kell találnia a szomszédos nyugati és keleti nagyhatalmak expanzív politikája között. Valójában ezt a „harmadik utat" kereste Németh László és Illyés Gyula, Kodolányi János és Tamási Áron, Sinka István és Veres Péter, és ezt a „harmadik utas" politikát szolgálta a könyvkiadó és mozgalomszervező Püski Sándor is. Püski Sándor mozgalomszervező tevékenységének legfontosabb eredménye az 1943-as szárszói konferencia létrehozása volt. Közeli ismeretségben állott a református egyetemi és főiskolai hallgatók Soli Deo Gloria nevezetű szövetségével, ez a szövetség, pontosabban ennek Kabay Márton Köre rendezte meg 1942 februárjában Balatonszárszón azt a „munkás-paraszt-értelmiségi" találkozót, amelyen Püski Sándor is előadást tartott addigi könyvkiadói munkásságáról és további terveiről, egyáltalán a népi irodalom nyilvánosságáért és sikeréért folytatott küzdelmeiről. Ezt követve, 1943. augusztusában elsősorban az ő szervező munkájának eredményeként jött össze a nevezetes szárszói népi író konferencia, az úgynevezett Magyar Élet-tábor, ennek előadásait Püski Sándor még abban az esztendőben Szárszó címmel jelentette meg. A szárszói konferencia a háborús időszak „szellemi ellenállásának" igen fontos eseménye volt, amely ugyanakkor nem csak a háborús helyzetből kivezető utat mutatta meg, és az ország függetlenségének helyreállítására irányuló terveket vitatta meg, hanem (mindenekelőtt Németh László sokat idézett előadásában) a háború után minden bizonnyal kialakuló új helyzet: a várható szovjet megszállás és az új csatlósállami státus következményeivel is számot vetett. A szárszói konferencia megszervezése - a könyvkiadói tevékenység mellett - Püski Sándor munkásságának legnagyobb jelentőségű teljesítménye, ezzel a konferenciával valóban a nemzeti történelem alakulásába sikerült beleszólnia, méghozzá oly módon, hogy a szárszói gondolatok egy tekintélyes részének érvényességét, időszerűségét azóta sem kérdőjelezhette meg a történelem. Püski Sándortól csupán egyetlen gondolatot idéznék, éppen azt, amely az irodalom, illetve a szellemi élet autonómiájának, a jobb- és baloldali pártideológiákkal szemben kivívandó függetlenségének (máig időszerű) elvét nyilvánítja ki. Az „általános vitához" készült bevezetőjéből idézek: „Szó sincs arról, hogy valaki közülünk a világalakulástól független magyar útról álmodozzék, és még sajnos abban sem hihetünk, hogy a magyarság mai politikai helyzetében a mai jobb- és a mai baloldal külső feltételektől függő küzdelmében a magyar nép egyeteme és vele együtt mi ma komolyan beleavatkozhassunk. Egyszerűen csak arról van szó, hogy bizonyos írók és értelmiségiek szellemileg és fizikailag képtelenek a mai »oldalakkal« való együttműködésre, pártkeretektől függetlenül azonban a magyarság öntudatosítása, nevelése és művelése, és egyáltalán a magyar nép szellemi érdeklődésének és igényének a felkeltése dolgában alapvető politikai jellegű munkát végezhetnek. Hiszen a legelfogultabb politikusnak is be kellene látnia, hogy a magyarság le49
