Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Kányádi Sándor: Megsárgult irkalapok (versciklus)

Marad hát a szégyen, mega szánom-bánom, amíg nem lesz bár egy második nadrágom.

Kolozsvár, 1952

Tíz évet késett hálaadó ének

Bronz bivalyok a nagy kazlak az éjszaka langy tavában, moccanatlan aranysárga holdvilág van.

Harmat neszez, hamvasodik a szilva a szilvafákon, kazal tövén nyitott szemmel éjszakázom.

Lovaimat megbéklyóztam, de magammal mit csináljak, kifészkelem kettőnknek a szalmaágyat.

Megzizzen a kukoricás lelobban a szoknya rólad, illatod az illatomtól kérdi: hol vagy?

Táncot jár a hold áfákon úszni kezdnek a nagy kazlak, örömükben a baglyok is rikoltoznak.- Tapaszd a szád jól a számra s ne légy olyan zabolátlan, nehogy uramat a házból kikiáltsam.

Megállt a hold, mint egy bagoly, olyan búsan ült egy ágon.

S elsirattad tizenhét nyár gyűjtögette hamvasságom.

Nagygalambfalva, 1956. augusztus 15.