Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Körmendi Lajos: Kipcsakisztán
Körmendi Lajos Kipcsakisztán Siralmas ének Nem tudta a Cumaniát feldúló mongol sereg elől menekülő Kötöny kagán és állítólag negyvenezer családot számláló népe, hogy milyen megpróbáltatások várnak majd rá a Kárpát-medencében, ahova 1239-ben befogadta őket IV. Béla királyunk! Az Alföldre telepített kunok közül a nagykunságiak az új lakóhelyükön mocsarakat, nádasokat találtak, s csak a ritkább szárazulatokat tudták megülni. Tulajdonképpen a Tisza eleddig lakatlan árterét kapták meg, hogy boldoguljanak, azt a területet tehát, amely addig a kutyának sem kellett. Megpróbáltatásnak számított már ezen a folyó elöntései által örökké veszélyeztetett vidéken hónapról hónapra megmaradni is, hát még évszázadokon keresztül! A kunok életerejét és alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy a mostoha természeti viszonyok ellenére máig fennmaradtak. Ezen a földön azonban nem csupán a víz járt, hanem a mongol, a török, a tatár, a rác, az osztrák és az orosz is, mindegyik fegyverrel jött, s többségük le is rombolta a Nagykunság településeit, lakosait menekülésre késztette, felkoncolta vagy rabságba hajtotta. Batu kán ellen a kunok nem segítették a magyar seregeket Kötöny meggyilkolása miatt, hanem dühödt pusztítással vonultak ki a Balkánra, de a mongoljárást követően IV. Béla visszahívta őket. A beilleszkedés évszázadai után a török seregekkel gyűlt meg a baja a kunoknak, akik a tizenhatodik század közepétől rengeteget szenvedtek. Most jött jól a nád, a sás és a gyékény uralta vadvízország, mert volt hova menekülni! A bújdosás a megmaradást jelentette. így jött el 1683, amikor a török sereg Bécs ellen vonult, s az ugyancsak oda igyekvő krimi tatár kán, Murad Giraj serege éppen a Nagykunságon vonult keresztül, majd visszafelé ismét. A Nagykunság számára ez volt a tatárjárás, s ami esetleg odafelé menet még megmaradt volna, azt visszafele rontották le a krimi tatárok. Györffy István a Nagykunsági krónika című remekművének A futás című fejezetében felsorolja az ekkor elpusztult kun településeket: semmivé lett a Nagykunság központjának számító Kolbász, „Asszony szállás, Orgonda-Szent-Miklós, Kákát, Ködszállás, Bocsa, Magyarka, Hegyesbor, Marjalaka, Turgony, Móric, Kaba, Csorba, Kápolnás.Karczag- Uj szállásnak a hatalmas mocsárvilágban meghúzódó lakói átvészelhették ezt a két tatárjárást, de 1684-ben már újabb tatár sereg vonult át vidékünkön Várad felől Vác felé igyekezvén, és ha már erre járt, megsarcolta a várost. Aztán 1691-ben ismét jött a tatár, ezúttal a kán fia, Galga vezetése alatt vonult Várad felől a 8
