Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Kányádi Sándor: Megsárgult irkalapok (versciklus)

Meglobban az ég odakint, és kilobban bent a lámpa, bazsalikom illatot hint a hold a kicsi szobába.- Kiment, ne félj, add a kezed, kerülj közelebb az ágyhoz...

S elpind a repedezett ikonon a boldogságos.

Bukarest, 1953. augusztus-szeptember

Szemérmetlen sopánkodás

Istenem, istenem mit kellett megérnem, minden áldott este füves lesz a térdem.

Pedig leterítem, de tetszik a Holdnak, köpönyegem mindig kilopja alólad.

így aztán a titkunk titok nem maradhat, somolyognak rajtam, meg-megmosolyognak.

Le is taszíthatnám nadrágom bokáig, olyankor az ember még télen se fázik.

Azt viszont vehetné kicsúfolásának, hátsóját a Hold se mutogatja másnak.

Márpedig a Holddal ujjathúzni nem jó, míg a menyecskéből nem lesz nagyi, nannyó.