Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Kányádi Sándor: Megsárgult irkalapok (versciklus)
s En istenem... Én istenem a szerelem, nekem más kertjében terem. Tallózgatom, ami maradt megbújva a lombok alatt. Egy vigaszom, egy örömöm, tudom, hogy bűn, de köszönöm: Adám óta ilyen falat a gazdának még nem akadt. Kolozsvár, 1952 Talán cigány, talán félvér. Talán cigány, talán félvér, ajka mint az érett szeder, pillantása nyári éjfél, félkönyökre dőlve hever. Keble két tüzes csikója vágtázásra készen remeg, vissza csak az ingváll fogja, valaki már eressze meg.- Ereszd meg a kantárt bátran, magam addig sétálgatok. Fölforr a bor a pohárban, tüzet vetnek az ablakok. Mintha a hold tűző nappal cserélt volna, olyan az éj, perzseli a szék, az asztal. Maradna, de maradni fél. Szöszmötöl még egy keveset, aztán kikocog a mami:- Én ilyenkor, ha csak lehet, kívül szoktam éjszakázni.
