Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Kányádi Sándor: Megsárgult irkalapok (versciklus)
2 Bekötöm a csikódat az istállómba, rajtam kívül azt senki ne lovagolja. Ha én egyszer elkaptam a gatyaszárad, nem eresztem míg a kezem le nem szárad. 3 Az én csikóm szabad jószág nem tűri ha megbéklyózzák. Istállóba akkor megy, ha kedve tartja, azt tűri csak, akit szeret, az ül rajta. Kolozsvár, 1954 Virágokon mintha járnék... Virágokon mintha járnék, úgy megyek, akár az árnyék, mint szellő, észrevétlen lopom magam a sötétben, fejem egyre lejjebb hajtón eregélek a sáncmarton. A sánc mentén védten-védnek takarnak a kerítések, nem áll útba a sövény se:- talpamnak jó ismerőse -, réseiből kengyelt tartva billent át a túloldalra, Még a hold is cinkostársam, azért les ki olykor-olykor, mutatja, hogy nekem szurkol, nehogy valaki meglásson, ha meglátnak, kibeszélnek s az urad jól elver téged. Kolozsvár, 1952 4
