Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Fodor Sándor: Vallomás és történelem (Szávai Géza: Székely Jeruzsálem)

ba. Az emberekkel, egykori és még élő ismerőseivel, barátaival, rokonaival folytatott - és idézett - beszélgetései is élő, vonzó olvasmánnyá teszik a könyvet.

Elgondolkoztam: vajon mi az oka, hogy a Szerző tolla - hiszen tényirodalomról van szó, olykor „megcsúszik" - a javunkra? Talán a „megszépítő messzeség"? Hiszen Romániában - sajnos - nem él két és félmillió magyar - amint ezt a 46 - oldalon írja, és még kétszer is megismétli, bár egy helyen mintha már kétmillióban is kiegyeznék. Nos, én is boldogan „kiegyeznék" kétmillióban, bár a két és fél évtizede tartó rohamos apadásunk - és az elvándorlások után, nem hiszem, hogy lennénk ennyien. A 65. oldalon ezt mondja: „A legtöbb unitárius Erdélyben él". Nos, tartok tőle, hogy angol nyelvterületen (Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban) lényegesen többen vannak mint Erdélyben, bár központjuknak angol mivoltuk ellenére - Erdélyt tekintik.

A katolikus egyház dolgaiban a Szerző kissé járatlan. így például a 47. oldalon azt írja a katolikus papokról, hogy nekik „szüzességi fogadalmat" kell tenniök. Nos: csak a szerzeteseknek. A világi papok a cölibátust vállalják, tehát azt, hogy nem lépnek házasságra. A 69. oldalon tisztázza a különbséget az „unitusok" és az „unitáriusok" között. Az unitáriusok - mondja a Szerző, egyébként pontosan - protestánsok. Az „unitusok" azonban nem „római katolikusok" ahogyan Szávai írja, mindössze katolikusok. Nem „római" - hanem „görög"-katolikusok. A 114. oldalon azt mondja Gy. Imre nyugalmazott római katolikus papról: „Püspöki engedéllyel minden hajnalban misézhetett". Nos, ehhez nem kellett - ma sem kell - a nyugdíjas papnak „püspöki engedély". A pappá szentelés haláláig érvényes. Legfennebb annak a templomnak a plébánosától kell engedélyt kérnie, amelyikben misézni szeretne. Úgy egyébként akár a szobájában is bemutathatja a szentmise-áldozatot. A romániai magyarságról egy igen szépen hangzó - de hamis mítoszt ismétel meg, miszerint „Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége" lennénk. Nos, Spanyolországban három milliónyi, teljes autonómiának örvendő gallego él, nem szólva a katalánokról - vagy az ukrajnai oroszokról, akik szintén lényegesen többen vannak, mint mi.

Ugyanakkor, amikor a Szerző méltán igen szépen emlékezik meg Gyulafehérvár boldog emlékezetű nagy püspökéről, Márton Áronról, kivált 1944-es tavaszi fellépéséről a zsidók deportálása ellen - elnézést: nem az „egyetlen" római katolikus (magyar) püspök volt, aki kiállt az üldözöttek védelmében. Ezt tette Győr püspöke, Apor Vilmos is, aki még arra is utasította papjait, hogy a (zsidótörvény miatt) keresztelésre jelentkező izraelitákat hitoktatás nélkül is megkereszteljék és adjanak nekik keresztlevelet. (Apor püspök tudnivalóan 1945 tavaszán a Püspökvárba menekült nők védelmében halt vértanúhalált.)

Természetesen ezek - amolyan apró szépségpöttyök egy egészében szép arcon, nincs különös jelentőségük, még annak sincs, hogy a 410. oldalon túlságosan (tartok tőle: igazságtalanul) szigorúan bánik el Németh Lászlóval.Továbbá azt hiszem, hogy néhai kedves öreg barátja, Méliusz József rosszul emlékezett, és így félretájékoztatta a Szerzőt, aki a 422. oldalon azt mondja, hogy a számos- újvári börtönben Páskándi Géza és Veress Zoltán élelmet adott Méliusznak. Nos, ez utóbbi adhatott, de Páskándi aligha: árúikor Páskándi Gézát letartóztatták - 1957 márciusában - akkor mind Méliusz, mind pedig Veress Zoltán már szabadlábon volt.

Életem úgy alakult, hogy nem ismertem meg közelebbről Szávai Gézát, amíg „idehaza" élt. Ezt a könyvet olvasva azonban - sajnálom. Azt hiszem, nagyon jó barátokká váltunk volna. Mert igaz ugyan, hogy a könyv címe „Székely Jeruzsálem", igaz, hogy Küsmőd völgyéről, annak falvairól - kiemelten Bözödujfaluról, egyáltalán Erdélyről szól - de az is igaz, hogy ugyanakkor retusálatlan, igaz képet nyújt egy józanul gondolkodó, elfogulatlan, széles körűen tájékozott, mélyen érző emberről, Szávai Gézáról. A „Székely Jeruzsálem" szerzőjéről, akitől még sokat várhatunk.

126