Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Szekér Endre: „Sílécünk a porhavon“ A nyolcvanéves Goór Imre köszöntése
Szekér Endre „Sílécünk a porhavon" A nyolcvanéves Goór Imre köszöntése Sajnos az évek, évtizedek futását megállítani nem tudjuk. Mindannyian „öregszünk", hiába szeretnénk elhallgatni éveink számát, úgyis eláruljuk egymásnak bajainkat, betegségeinket, meg az arcunk is sokmindent elárul. A Goór Imrét köszöntő sorok fölé sem kellett volna odaírnom az éveket, előre, kiemelve, hanem talán jobb lenne a nyolcvan év emlegetését valahogy elrejteni pl. „alcímben." Hát így vagyunk, Imre, próbáljuk „szépíteni" a dolgot. Ha érezzük is az évek súlyát, ha az életkorunkat emlegetjük, ez csak félig indokolt: egyrészt azért, mert kerek számról van szó, másrészt azért, mert ennek kapcsán fontosabb dolgokról beszélhetünk. Művekről, versekről, festményekről, melyeket Te alkottál. Néhányan Kecskeméten élő „kicsit idősebb" emberek, művészetpártolók, irodalom- szeretők, olykor az ecsethez vagy a tollhoz nyúló, „alkotni" akaró emberek összejöttünk, ahogy Ady Endre verseimében olvashatjuk: „Négy-öt magyar összehajol". „Miért is?" Szerettük a művészetet, kedveltük a verseket, megjelenési lehetőségekről álmodoztunk, a Kiskunság, majd a Forrás folyóirat „forrása", „forrongása" kezdetének időszakában. Közben a „fővárosi", a „nagy" irodalom is vonzott: az Új Hangban jelent meg versed 1955-ben, részt vettél a Tüztánc költői antológiában 1958-ban. De ezen száraz adatok mellett nekünk legalább olyan fontosak a baráti találkozások, félig irodalmi összejövetelek egy-egy kecskeméti vendéglőasztal körül. Egyszer a már lebontott kecskeméti Don-kanyarnál beszélt, vitatkozott a társaság. Te is ott voltál, Molnár Jancsi, Varga Miska is, verset mondtál, kis papírra versedet írtad le, később nekem a Tiszta szomorúság című versantológia végére írtad be a Néki adnálak című versedet: „Mert visszavonhatatlanul halott vagy, / a kenderkötél oldott két vége / rajtunk kalimpál / - Hova tartasz ily testtelen? / és hova lendülök én már?" Ne felejtsük el ebben a születésnapi köszöntőben a Forrás folyóirat indulásában, szerkesztésében való részvételed, a lap külső formájának és belső nyomdai arculatának kialakítását, mely a Te munkád volt. Itt néhány cinkkarcod a Forrás antológiában 1979-ben, ott egy 1971-es fotó Sütő Andrásék látogatásakor vagy egy fotó a szerkesztőség ajtajánál: Madarász László, Sütő József, Hatvani Dániel, Szekér Endre, Heltai Nándor, Varga Mihály és Te, Goór Imre, 1971-ből. De az értekezletek, találkozások stb. mellett feltétlenül ki kell emelnünk a Te különösen kettős alkotói arculatodat: költő és festőművész vagy. A Csigolyagyöngyök című versköteted ad áttekintést költészetedről. A Nyugat-nemzedék nagy formai fegyelmét szeretted talán legjobban, meg a francia mestereket: Baudelaire-t, Az albatrosz költőjét. Tudtad és tudod, hogy a költő is e „légi herceg" párja, aki „szárnyán kalandra száll", de a hajó fedélzetére kerülve bús „rab", kigúnyolják, „tört szárnyú bicegését" kinevetik. Legtöbbször talán Paul Valéry Tengerparti temető című versét idézted nekem. Verseidben madarak és angyalok repülnek, katonahalottakat keresel, Michelangelo szobraihoz írtál verssorokat, Firenzében járva, szerelmes őszi verset fogalmaztál Shelley szelét nem felejtve és felejthetetlen sorokat írtál le a Kagylókürtben, az omisi tengerparton a nagy idő re127
