Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
dik. Máskor szikrázik, zárlatos lesz. Ismerni kell a használt berendezésnek ezt a törvényét, és előrelátóan respektálni kell szeszélyeit, kiszámíthatatlanságát. 1999. július 17. Jan Lebensteinre és Wladyslaw Hasiorra gondoltam, akik mostanában haltak meg. Láttam őket a televízióban néhány hónappal haláluk előtt. Mindkettejükön látszott a fizikai kimerültség, összetörtség, nehezen szedték össze gondolataikat, erőlködve formálták valamiféle szomorúsággal, keserűséggel, csalódással teli mondataikat. Fizikailag összeroppant emberek. Van valami kihunyóban lévő az arcukon, a szemükben. Az alig nyitott szájból félbeszakadt, bizonytalan, néha alig hallható szavak jönnek elő. Hajlott, meggörbedt testük semmiféle energikus, határozott mozdulatra nem képes. Van ebben az egészben valamiféle bátortalanság, mintha megértést kérnének, valamiféle alázat, valami a közelgő vég érzetéből. Legnehezebb az alkotás. Minden más csak menekülés az alkotás elől. Nagy erő az, amelyet az arisztokratizmus érzése, a kivételesség, a felsőbbrendűség megtapasztalása ad. Az ember természete arisztokratikus, a többiek fölé igyekszik emelkedni, magasra. Élénken működik benne annak szükséglete, hogy közelítse, hogy átlépje a határt, jóllehet csak kevesekben van bátorság a határ leküzdéséhez, ahhoz, hogy tovább menjenek, átjussanak a túloldalra. Az alacsony szellemi szint nem más, mint asszociációra való képtelenség, az okok és következmények felismerésének képtelensége vagy ezek összetéveszté- se. Kiemelkedő szellemnek tekintjük azt a szellemet, amelynek koherens belső szerkezete van. A középszerű szellem jellemzője pedig a benne uralkodó zűrzavar, összevisszaság, ostobaság, értelmetlenség. A butasággal az a legnagyobb baj, hogy nem tud magáról. És hogy csakis ezért létezhet. Önmaga tudatosítása ugyanis túllépi lehetőségének küszöbét. A legközönségesebb hétköznapiságot, normállis magatartást csak egy lépés, egy milliméter választja el a födelemtől, az emberben lakozó ördögtől. A legnehezebb dolog elismerni, hogy ördögöt hordozunk magunkban, s tudni elkapni a nyakát, mihelyt megmoccan. Az emberiség veszélyes kezekben van - a saját kezeiben. A világ azokat táplálja, akiknek fegyverük van. A démonok köztünk lakoznak. Ezek nem holmi Földön kívüliek, extraterrestrials, mert azokat épp a démonok találják ki, hogy tévútra vezessenek bennünket, hogy elkeverjék a nyomokat. A démonok itt keringenek, lopakodnak, közelednek, mi pedig semmit sem tudunk erről, nem vagyunk ennek tudatában. Az50
