Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
dalmat. Aztán hirtelen megelevenednek, felütik fejüket, gyülekszenek. Megindulnak, mint folyón a jégtáblák, mint lavina a hegyekben. És kezdődnek kínjaink. A fájdalommal folytatott küzdelem, a legyőzésére irányuló igyekezet egész napos foglalatosság, amely semmi másra nem hagy időt. - Min dolgozol mostanában? Mivel foglalkozol? A fájdalmammal vagyok elfoglalva. Igyekszem uralkodni rajta, korlátozni. Ez azonban nehéz munka, rengeteg erőt és időt felemészt. Szenvedés: olyan állapot, amelyben az ember a saját testét a legnagyobb ellenségének érzi. Rosszindulatú és agresszív privát ellenségének, amely fenekedik rá. Amikor Thomas Mann Varázshegyében a betegségről mint a gyönyör egy fajtájáról, mint az élet feslett formájáról olvastam, azonnal ágyszomszédom jutott eszembe, aki gerincműtétem idején feküdt mellettem egy kis kórteremben. Idősödő férfi volt az illető, mentőkocsi-sofőr. Már a harmadik műtétjére várakozott. Az első, néhány évvel korábbi operáció nem sikerült: az orvosok tévedésből nem a megfelelő porckorongját műtötték meg. Át kellett aztán esnie egy másik, korrekciós műtéten. Most pedig újra előjöttek a fájdalmai, várta hát a következő beavatkozást. O mesélte, hogy volt olyan esetük, hogy, amikor betegért mentek, az kisbabával támadt rájuk. Ugyanis a gyerekei hívták ki a mentőt, hogy egy időre megszabaduljanak tőle, az öreg meg nem akarta elhagyni az otthonát - félt, hogy már nem engedik vissza. Csodáltam azt a férfit. A gerincbetegségeknél minden mozdulat borzalmas fájdalmat okoz, s a beteg általában alig-alig mozog, vagy igyekszik mozdulatlan maradni. Nos, az én ágyszomszédom pont az ellenkezőjét tette. Állandóan megpróbált hol jobbra, hol balra fordulni, fölemelkedni, fölülni. Elképesztően szenvedett. De figyeltem az arcát. A fizikai fájdalomnak ezekben a perceiben mindig a legnagyobb gyönyör kifejezése jelent meg rajta. Száját olyan nyögések hagyták el, amilyeneket az emberek az orgazmus pillanatában hallatnak. A kétségbeesésnek és az örömnek, a kínszenvedésnek és az elragadtatásnak micsoda keveréke rajzolódott ki azon az egyszerű, tisztes arcon! Tadeusz Bilikiewicz Klinikai pszichiátria című könyvében ezt a jelenséget ambivalenciának nevezi, amellyel akkor találkozhatunk, amikor „a beteg szándékosan megsebesíti magát, és ez a fájdalom kéjjel tölti el". Nos, ezt láttam én is az ágyszomszédomon - a fájdalom kiváltotta kéjt! A.B. - Nem tudok kijutni magamból. Nem tudok kiszabadulni abból a mérgezett ingoványból, amely bensőmben van. A tested beszélget veled. Hallgasd, hogy mit mond! Figyelj rá! Ernest Skalski találó megfigyelése: az idős ember szervezete a használt, megrongálódott elektromos készülékre emlékeztet. Vannak pillanatok, amikor műkö49
