Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

visznek minket a celebritieshez, s azzal, hogy mindennapi létezésünk körébe vonják őket, olyan érzést váltanak ki bennünk, mintha mi is hasonlók volnánk hozzájuk. Ok elmentek, de itt maradtunk mi, az ő fontos és büszke örököseik, ugyanannak az időnek és helynek a gyermekei, akiknek az jutott osztályrészül, hogy őrizzék a nagy emberek művét és mítoszát);

6 - szükséges továbbá, hogy a hatalmas és uralkodó establishment félrelökje az illetőt (vagy ezt gondolja az érintett), de legalábbis (hacsak jelképesen is) semmibe vegye. Egy kicsit kóbor lovagként kell élnie az összefonódások és hierarchiák peremén. Lázadnia kell az illetőnek helyét nem találva, akkor az egyszerű emberek majd felkarolják, megmelengetik, megvigasztalják.

A modern kommunikációs technika ahelyett, hogy összeforrasztaná a társadalmat, az atomizálódásnak kedvez. Az a felszínes, „technikai" közeledés, amelyet akár a légi közlekedés vagy az elektronikus összeköttetés biztosít, elfoglalja az olyan igazi közelségnek a helyét, amilyet a párbeszéd, a vita, a beszélgetés, a közös játék, éneklés, csevegés teremt. Fizikailag együtt, egy helyen tartózkodó emberek nem törekszenek arra, hogy egymással kapcsolatot teremtsenek, hanem mindegyikük, maroktelefonnal a kezében, valaki mással, egy távol lévő, a többiek előtt ismeretlen személlyel beszélget.

így aztán nem alakul ki azoknak az energiáknak a megfoghatatlan és nehezen meghatározható, az emberi kapcsolatok számára oly fontos cseréje, amelyeket öntudatlanul és akaratlanul sugároz ki magából minden ember a Másik felé, a Többiek irányába.

Az emberek közötti kommunikáció terén tapasztalható technikai fejlődés, bár fontos, nem csökkenti azokat a nehézségeket, amelyek a lelki és mentális kommunikációban, egymás megértésében jelentkeznek Hogy csak a nemzedékek közötti szakadékot, a közös nyelv, a közös értékrend hiányát említsük - ezek ma nagyobbak, mint valaha.

Két veszély a Többiekhez, a többiek világához vezető úton: 1 - a régebbi antropológusok (Evans-Prichard, Radcliff-Brown stb.) által hirdetett elméletek, amelyek hajlamosak arra, hogy a másik társadalmat csupán mint tudományos kutatások tárgyát kezeljék, mint olyasmit, amit meg lehet számolni, le lehet mérni, be lehet sorolni, ami passzív, statikus, változatlan és 2 - a Többiek eltérésének, másfajta kultúrájának mellőzésében, lekezelésében, atyáskodó lefitymálásában rejlő veszély. Az ideális viszony az értékek cseréjéből, az egymást kölcsönösen megértő és megbecsülő közösség létrehozására irányuló törekvés és a belőle fakadó partneri viszony lenne.

Arra a kérdésre, hogy mit tartasz a legnagyobb kudarcodnak, A. B. ezt válaszolja:- Amikor nem tudok szót érteni a másik emberrel. Amikor azt látom, hogy az a másik néha másmilyen lény. Olyan helyzetek, amelyekben képtelen vagyok valamiféle egyezségre jutni, ritkán adódnak az életemben, de azért előfordulnak.

46