Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
kell! - akkor bizony ennek a mondatnak nagyon is gúnyos és megalázó üzenete lesz. Loyolai Ignác lelki gyakorlatai: Kapcsold ki magad a világból! Harcolj, már csírájában, a bűn minden csábítása ellen, uralkodva gondolataidon, azokat a fontos és fennkölt dolgokra irányítva! Járd az alázat, a munka, a lényeges dolgokkal való állandó foglalatosság útját! Goethe is azt ajánlotta, törekedjünk fennköltségre úgy, hogy közben lemondunk mindenről, ami nem fennkölt. E két magatartás - a fennköltség és a lemondás - együtt van jelen. A fennköltség azonban olyan érték, hogy minden lemondást megér. „Nincs haladás az értékek világában, csak apály van és dagály, mint a tengerek és óceánok világában". Roman Brandtstaetter A magány néha felmagasztal - mások szemében és saját szemünkben is. Különösen ha összekapcsolódik a küldetés érzésével, a titokzatosság aurájával, amelyen senki sem mer áthatolni. Az Utolsó ítéletről kellett volna valamit írnom, de semmi sem jutott eszembe. Tanácsot kértem barátaimtól, teológusokat, történészeket kérdezgettem. Mindenkinek egyéni elképzelése volt róla, mindenki más-más képet alkotott, a saját változatát ajánlotta. Egyikük azonban meglepődött: - Utolsó ítélet? - ismételte. - Hiszen ez lehetetlenség. - Miért? - kérdeztem értetlenül. - Mert az Utolsó ítélethez fel kellene sorakoznia minden holtnak és élőnek. Hol van ekkora hely? Az ember legalább kétszázezer éve él bolygónkon. El tudod képzelni, hány és hány milliárd ember fordult meg ezen a világon? Hol van akkora térség, ahol mind összegyűlhetnének? És hogyan vallanák meg bűneiket? Az Isten fülébe súgnák? Ha igen, sorba kellene állniuk. El tudsz képzelni ekkora sort? Ezer meg ezer kilométernyi hosszan? Hónapokig, talán évekig kellene sorunkra várni. Hány ember bírna ki ilyesmit? Tegyük fel, hogy a sorbaállás ötlete téves elképzelés! Hogy egyszerre egész csoportok, egész nációk kerülnek sorra. Csakhogy akkor mi legyen a sorrend kritériuma? Az életkor? A faj? A nemi hovatartozás? Az emberek tehát gyónnak, s ez tart vég nélkül. Mit csinálnak addig a többiek? Továbbra is sírjaikban fekve várakoznak? És mit csinálnak az élők? Honnan vesznek vizet? Ki ad nekik enni? Honnan tudják meg, hogy éppen melyik csoport következik? Talán hangosbeszélőkön fogják kihirdetni? Vagy valamilyen jelek tűnnek fel az égen? Mennydörgések, villámlások? Üstökösök? A legfontosabb kérdés azonban az, hogy milyen kritériumok szerint ítéltetnének meg a bűnösök? Az, ami az egyik kultúrában bűnnek számít, a másikban nem bűn. Amit az egyik vallás tilt, azt a másik esetleg megengedi. Hiszen az egyes vallások eltérő módon határozzák meg a jó és rossz fogalmát, és cselekedeteinket eltérő mércével mérik. 43
