Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Amikor a görögök az ember fogalmát használták, a görög emberre gondoltak. A többiek barbárok voltak, vagyis rosszabb emberek, sőt nem is emberek. Görögül a barbaros annyit tesz, mint makogó, vagyis olyan valaki, akivel nem lehet szót érteni.

A legfontosabb dolog mindig ugyanaz lesz: megmenteni az embert egész potenciális belső gazdagságával együtt, hagyni, hogy energiáit jó irányban, mások megértésére, teljes emberi mivoltában fejtse ki.

Cornelius Castoriadis „szerencsés etikáknak" nevezi azokat az etikákat, amelyek tudják, hol a Jó és a Rossz, amelyek számára nem létezik a kettő közt állandóan választásra kényszerülő ember drámája.

Az agyrémek, fantazmagóriák, üres ábrándok, látomások, vagyis az az egész világ, amely képzeletünk terméke és csakis képzeletünkben létezik, erősebb minden reális világnál, mindig legyőzheti azt. Bármit képesek vagyunk odaadni neki, még az életünket is.

Kísértetek fojtogatnak, gyötörnek, üldöznek bennünket, lefoglalják minden időnket, gondolatunkat és figyelmünket - terméketlenül. Éppen ennek a tapasztalatnak a meddősége teszi őket leginkább értelmetlenné és nyomasztóvá.

A gyermetegség csak egy rövid ideig, életünk elején, az első néhány évben vág egybe az életkorral. Ezután a gyermek már függetlenedve él bennünk. Él továbbra is, bár éveink és tapasztalataink száma egyre nő, míg végül eljön az öregség. Ez az elhúzódó, magunkkal hordott, jellemünkben leülepedett gyermetegség néha kiszámíthatatlan, szeszélyes, veszedelmes lehet.

A gyermek a világ urának érzi magát. Hangja mindent betölt, ha fut, semmire sem figyel, ha akar valamit, nyíltan kimondja - add ide!

Később aztán, az évek múlásával az élet az abszolút hatalomnak ezt az érzését korlátozza benne, sőt, meg is fosztja tőle.

Minden ember, a maga sorsával, történetével egyedi, különleges, megismételhetetlen jelenség - talán ez a világ legfontosabb fenoménja.

Bronislaw Misztal washingtoni szociológus mondja:- az Egyesült Államokban az individualizmus és a privát szféra térhódítása figyelhető meg - az emberek a politika és a közélet színteréről az egyedi életstílus felé menekülnek;

— elvetettük a hagyományos értékeket az erkölcsi relativizmus javára.

Amikor hazamegyünk ismerőseinktől, nem arról mesélünk, hogy miről folyt ott a szó, hanem arról, hogy mit ettünk. Sok ember számára az étlap helyettesíti a

44