Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – III. rész)
Püspöki Sándor is rendszeresen eljárt hozzá. Kezdetben Farkas elvtárs jegyzeteit bogarászták át, amely hosszú lista volt Tölgyesi Mihály délvidéki ismerőseiről és azoknak jellemzéseiről. Állítólag ekkor szóba került az én nevem is. Tölgyesi Mihály elmondása szerint Püspöki Sándor parancsba adta:- Ezt a Rojtos-Gallait okvetlenül szervezd be nekem. Tölgyesi Mihály eleinte állítólag vonakodott, de lehet, hogy csak hízelegni akart, amikor elmondta nekem az egész történetet. Állítólag imigyen vonakodott:- Rojtos-Gallai István módfelett óvatos és ravasz ember. Ő az örökös túlélő fasizmusban és kommunizmusban, szerb világban és magyar világban. Még a kártyákat is jobban kezeli, mint én.- Ilyen emberre van szükségünk - mondta Püspöki Sándor őrnagy. - Okvetlenül szervezd be. Dolgozz meg a fizetségedért. Tölgyesi Mihály élvezte a szabad életet, természetesen megígért mindent, Püspöki Sándor pedig közölte vele:- Hamarosan útnak indulsz. Jól fogod érezni magad. Csupa jó baráttal találkozol majd. Szegedre a tisztaszemű Lékó Zoltán kísér el. Vonattal utaztok. Onnan autóval mentek Bácsalmásra. Ott is barátok várnak, és később természetesen Szenttamáson is. Mi legyen a fedőneved?- Százados úr - vágta rá egyből Tölgyesi Mihály. - Lékó Zoltán százados úrként ismer, nem szeretnék csalódást okozni neki.- Rendben van - mondta rövid töprengés után Püspöki Sándor. - Felőlem lehetsz százados. Vigyázz magadra. Ezután alaposan átbeszélték a kiküldetés részleteit, és Tölgyesi Mihály egy ködös őszi reggelen a Nyugati pályaudvaron vonatra szállt Lékó Zoltánnal, az ifjú mesterlövésszel, aki mindvégig tisztelettudóan százados úrnak szólította. A szegedi állomás előtt egy terepjáró várta őket két orosz katonával. Az egyik katona, akinek nem volt rangjelzése, a volánnál ült, a másik hadnagyi rangjelzéssel a hátsó ülésen, combján hosszú csövű puskát dajkált. Lékó Zoltán üdvözölte az oroszokat, azok visszabólintottak és nem szóltak semmit. Tölgyesi Mihály a sofőr mellé, Lékó Zoltán pedig a hadnagy mellé ült. Horgos felé indultak, a határ előtt jobbra kanyarodtak egy dülőútra, lassan zötykölődtek, nyelték a port, és továbbra sem beszélgettek. A határ túloldalán feltűnt egy őrtorony, a tetején fegyveres jugoszláv katona posztolt. Az orosz hadnagy lecsavarta az ablakot, a puska csövét az őrszemre irányította, de a zökkenők elbizonytalanították, a fegyver csöve állandóan kilengett.- Add ide azt a puskát, tovaris - mondta Lékó Zoltán. Elvette a hadnagytól a puskát és lőtt. A hosszú csövű fegyver akkorát dörrent az autóban, mint egy kisebb fajta ágyú, a jugoszláv őrszem a kilátó korlátjára borult.- Most már mehetünk gyorsabban - mondta Lékó Zoltán, és visszaadta a puskát az orosz hadnagynak. A sofőr gyorsított, Tölgyesi Mihály elismerően nézett hátra a tiszta szemű fiúra, és kissé döbbenten megkérdezte:- Erre miért volt szükség? 27
