Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Tandori Dezső: In mem. J.A. és Sz.L. (versciklus)

kosárba taposott kisállatokat ne döntsön a papa fejére, fúlásig; és menyasszony-torkon szakadt ruhát ne tömjön test-mélyre;

lólábat tőből ne vagdosson, hogy vérrel verekedjen; borjak testébe ne rontson, hogy a bél megeredjen;

ne egyen hitványságosan alakított éttermekben; de vessen is el hívságosan

táplált hitet: ő különb - EBBEN!?

Tudom, tu

Plusz Kosztolányinak

Tudom, tudom: ha mind-semmi se lenne, beleunnám magam e végtelenbe, így lenne véges, akár a csavarodás a belembe'.

Annál ősebb ős, mint a semmi semmi, ami henyél, s ront-javít, elpihenni hív, mint a hiénavasút, fognyi és ínnyi.

(S ezt hogy kell írni?) Ezek valamik, egy-egy ilyen dolog visszasegít, s éled megint méltányosságaid.

Élet, Hogy szent és szép, és arra szent a szép, hogy a kurva rohadásba átkozd szét, járd, ide-oda hágva ezt a mezsgyét.

(Ó, áldott élet, fiatal fejen vér, kocsi kormos oldalán, és talajt ér

a fegyver, odahullva, hol az idén is egy kis jobb termés elkél.)

8