Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Tandori Dezső: In mem. J.A. és Sz.L. (versciklus)
Ó, lombjárások, papucsok, kisuttyant édes fingok és ó, a must, a buggyant, ahogy szingliztem még süvölv' koromban! Ó világporond-hősök, szingliző szingalézek, az űr is tibelő- letek fog táplálkozni, eljövő időkben, de jaj nem ez, jaj, nem ez a lényeg! De, lelkem, Zoltán még emlékszel odatúl, kölcsön-kisértet: Tu! Faggatod még, ki-a-lényeg-mi-a-lényeg. Visszatekintve, lenézve: kik e lények? Ahogy nekivágnak az öngyilkosságnak, az ügetőnek, ahogy paráznán kijózanodnak, haszonra vesztik ezt az Egészet? Ugye, érted? Ez mind nem teérted van, és rossz öncsalás, hogy bármi jóra te kérted. Van, és rossz öncsalás, hogy bármi jóra te kérted. De ebben a csúsztatást is érted, s elsomfordálsz. Az Úr hangja ugyanis ez: „Ember, ki kérdett itt téged??" 9
/
