Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Tandori Dezső: In mem. J.A. és Sz.L. (versciklus)

Ha rosszul gondolom, ha jól, amit gondolnom kell már, úgy verik koponyatetőm alól mindezt, mint ha a lekvár

már baltára vári S nem méltatok elátkozásra sem

semmit, tagok, szervek, végtagok maradjanak: a többit nem hiszem.

Mit higgyek rajtuk! Bármin is, mit higgyek? Hány órára kell ide, oda mennem, hogy hamis pénz jöjjön a konyhára?

Hamis pénz, mind, amin hamis élet eredez, szóválasztékos rang, gyűlölöm az egészet,

ha engem is mind emez egész hoz,

de próbálom, de imádom, ha nyíltsággal rémálom, ha halálom, dadogásom,

semmit-gondolni túl a Tájon.

Nincsen a...

Nincsen a... nincsen az... Megátkozom mind az ebbéli romlott életet, legyen kicsit, ha már nem tud nagyon, legyen tiszta, ha maga-mocska lett.

Hagyjuk el ezennel a hölgyerkölcs hasonlatokat! Ordas kurva, satöbbi. És nehogy férfin tölts ki dühöt. Legyen, ha tudna,

olyan az élet, amilyennek

nem szánódott, mert úgyse tud.

Ne kívánná, kardra hányódjék gyermek; ne akarna vértanút;

7