Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Bence Erika: Az eltűnt város regénye (Végel László: Peremvidéki élet)
Bence Erika s Az eltűnt város: Újvidék regénye Végei László: Peremvidéki élet Két nagyobb lélegzetű tanulmány fogja közre Végei László kötetbe gyűjtött esszéit, amelyek mind keletkezésüket, mind tematikájukat tekintve a XX. század - balkáni perspektívából nézve: kataklizmatikus - utolsó évtizedéhez kapcsolódnak. Amíg a kisesszé kategóriájába sorolható írások a kijelölt évtized kor- illetve kórtörténeti szempontú értelmezéseit jelentik, addig az 1999-es keletkezésű bevezető írás elv- és fogalomtisztázó jelleggel, a kötetzáró, 1998-ban ('68 évfordulója kapcsán) íródott tanulmány a visszaemlékezés, az összegezés és a tanulságlevonás érvényével rendelkezik. A térség társadalmi-politikai alakulásrendjét, mozgásait és jelenségeit tárgyaló írások rendező elve szociológiai szempont, vagyis írójuk a vizsgált történésekre egyrészt „nemzedéki" perspektívából tekint, másrészt a „jaltai események" évtizedeket befolyásoló hatását vizsgálja a különböző társadalmi csoportok - az író által „poszt-jaltai"-nak nevezett nemzedékek - életében. Kulcsszavai a leromlás/széthullás fogalmának vonzatkörébe tartoznak: „Mindaz, ami Szerbiában lejátszódott Jugoszlávia széthullása után, egyszersmind a tények makacs tanúságtétele arról, miért kellett széthullania Jugoszláviának. A kisebbség nyomasztó sorsa értelmezi a szlovénok, a macedónok, a horvátok kiválását. A történet vége értelmezi és megfejti a történet egészét." (18. o.) A kerettanulmányok közé ékelődő esszéfűzér a tág horizontokat befogó és országos jelentőségű történéseket egy „kis világ"-ra (Újvidék városra) kivetítve értelmezi. Az írások egységes szervező elve térbeli motívum, valamennyiben Újvidék egy-egy szegmentuma (utcája, tere, épülete), és a hozzá fűződő leromlástörténet kerül bemutatásra. Az egész társadalmat átható negatív irányú folyamatok „magyarázzák és megfejtik" Újvidék tragédiáját. Ugyanakkor a város többszínűségre- és színtűségre épülő kultúrájának bukása analóg folyamat az országos katasztrófával: „Jugoszlávia széthullása után kibontakozott Újvidék tragédiája: polgári hagyománya a »bűnös« Monarchia utáni nosztalgiában gyökeredzett, a történelmi hazátlanságban, vagyis olyan toposzban, amelyet a nemzetállam szükségszerűen megvetett és ellenséges elképzelésnek nevezett. Újvidéknek szükségszerűen balkanizálódnia kellett, hiszen megingott a dunai egyensúly, amint nem tartozott többé ugyanabba az államalakulatba, amelyikbe Ljubljana és Zágráb is tartozott." (8. o.) Végei László ahhoz az írónemzedékhez tartozik, amely hagyományt teremtett az esszé műfajának a jugoszláviai magyar irodalomban. Nyelve kimunkált esszényelv, mely a műfaj átmenetiségét, „sokféle" természetét érvényesíti. Egyrészt a személyesség (az egyéni látásmód) szótárát alkalmazza, másrészt a szakszerű elemzés (az objektív szemlélet) eszközeihez fordul. Könyve így lesz egyszerre értekezés és széppróza: a kilencvenes évek jugoszláv eseményeit feltáró-elemző tanulmánykötet és „városregény", Újvidék regénye. Az értekezői szál a jelenségek magyarázatát és megértését szolgálja, a „lebontás"eljárásán alapul. A regény (a szépirodalmi műfaj kvalitásainak megfelelően) az ábrázolás és kifejezés eszköztárából építkezik, írója a „megalkotás" fogalomkörében ténykedik: szuverén és öntörvényű regényvilágot hoz létre. Az elemzés tárgyát társadalmi-politikai események képezik: a regény mesélője, miközben bejárja Újvidék nevezetes helyeit és történeteket mond róluk, részese, szereplője ezeknek a folyamatoknak. A hontalan lokálpatriotizmusról című bevezető, elvi alapvetésként értelmezhető esszétanulmány a világra vetülő tekintet kiinduló pontjaként a „hontalanság" állapotát jelöli meg. „A háború előtt írt esszéfűzéremben hontalan lokálpatriótának neveztem magam, (...) kitört a sunyi háború: egy sok- nemzetű állam szétesésnek indult. Az anticipáció bosszút állt: a hontalanság mindennapi élménnyé vált, a lokálpatriotizmus pedig abszurddá." (7. o.) A hontalanság élményköre ugyanakkor tartalmazza a (nemzetállamból való) kirekesztettség és a „másmilyen térség utáni vágyakozás", azaz az elvágyódás szimptómáit. E perspektívából értelmezhetők az analóg folyamatokként kezelt leromlástörténetek: a több nemzetet felölelő Jugoszlávia szétesése és a multikulturális szellemiségű Újvidék el122
