Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Olasz Sándor: Között (A családregény metamorfózisai az újabb magyar irodalomban)
irodalomtörténetbe. Ami művészi értéke okán lehet fontos, az már a családregényi konvenciótól való eltéréssel jellemezhető. A Színek és évek (1912) Kaffka Margitja az impresszionizmus, a Halálfiait (1927) író Babits a prousti emlékezéstechnika felé vitte el a műfajt. Németh László Égető Észtere (1956) körképregénynek indul (talán itt emlékeztet legjobban a nagy tradícióra), de (az író szavaival) monódiaként, egyetlen tudatra koncentrált tudatregényként fejeződik be. Szabó Magda Régimódi történetében (1971) is családtörténet bontakozik ki, ám ez a mű inkább önéletrajzi dokumentumregénynek nevezhető, melyben az empirikus író, a szerző és az elbeszélő valójában egy. A cselekményt a „nyomozás" során előkerülő dokumentumok és azok értelmezése lendíti tovább. Nádas Péter műve (Egy családregény vége, 1977) már címével is fordulatot jelzett. A műfaji architextualitás jelenségét Balassa Péter a mű jelentésének egyik legfontosabb elemével kapcsolja össze: a regénybeli nagyapa ugyanis a hagyomány őrzésének és az elszakadásnak egyforma jelentőségét próbálja elhitetni, „...a családregény mint életrajzi, családtörténeti forma közismerten egy műfajt jelöl a 19. század eleje óta, szorosan összefonódva a nevelődés, önépítés, művelődés és önkiképződés teloszának német kultúrába ágyazott klasszikus polgári éthoszával, ember- és történetfelfogásával. Ebből a szempontból nézve Nádas címadása egyszerre azonosítja és bejelenti mindennek a végét, felmondja a jelzett azonosságot. Ez az Egy családregény vége poétikájának kritikai, sőt, politikai aspektusa. Ezáltal egyúttal az egész világot, a zsidó-keresztény és hellenizált gyökérzetű folytonosság keresztény, polgári és polgárság utáni epocháját »szórja szét«; a mondott tradíciók pozitív, fejleszthető lehetőségébe vetett meggyőződést teszi - legalábbis - kétségessé, de inkább melankolikusan, helyenként tragikusan érvénytelenné."4 Nádas Péter regénye tehát a családregény poétikáját is lerombolja - elsőként és látványosan az egyenes vonalú, egyszerű, jól áttekinthető történetet iktatja ki. Hiába folyamatos az elbeszélő (nevelőintézetben záruló, sötétségbe zuhanó) története, hiába fog át két évezredet a nagyapa meséjének misztikusan értelmezett hét köre, az időszerkezetet mégsem a szukcesszivitás jellemzi, hanem az elbeszélő ismétlődő, eseményeket, érzékeléseket, emlékeket egymás mellé rendelő mozgása. A klasszikus családregénnyel szemben itt a sok kis rész-idő is megtartja önállóságát.5 Az 1970-es években oly népszerű múlt- és identitáskeresés igen gyakran veszi föl a pszeudocsaládregény formáját. Bereményi Géza a Legendárium (1977) fülszövegében „egy család regényét" ígéri ugyan, de Lengyel Péter apanyomozásához (Cseréptörés, 1978) hasonlóan műve inkább a családregény írásának buktatóira figyelmeztet. A középpontba állított lírai szubjektum inkább a stilizált önéletrajzhoz vagy a konfesszióhoz illene. A regényíróként hosszú ideig hallgató Mészöly Miklós először 1981-ben, egy interjúban beszélt arról, hogy a Film (1976) ad absurdum vitt nagy redukciója után valami oldottabb, teret és időt másképpen ábrázoló, lazább szerkezetű prózán gondolkodik. „Valamilyen »családáradás« lesz, az időben előre-hátra. Ahogy alakul. Mozaikos szerkezetűnek ígérkezik, mindegyik mozaik kicsit magában is megáll, miközben tovább is építi az előzményeket. Minden fejezetnek címe lesz, mint a régi jó XVII-XIX. századi regényeknek. A régi olvasói kedv... Dickensnél mondjuk... /../ újabban - megint - nagyon fölmelegítik a szívemet ezek a régi dolgok." A tradícióhoz akar visszanyúlni, de nem gondolja, hogy a 19. századi nagyregény eredeti formájában föltámasztható: „...csak szervesen, gyökeresen másképp lehet. Például lóg a falon egy realista kép. Csupán abban különbözik minden más realista képtől, hogy az egész - mondjuk - balra öt centit ferde. Hát ez a ferdítés, ez az öt centi - ez a pokolian nehéz. /.../ Valami ilyesmi lesz, ha sikerül."5 Az 1995-ben „beszély" műfaji jelöléssel megjelent Családáradás aztán világossá tette, hogy ez a „ferdítés" a zsugorítás, elhagyás, egymás mellé helyezés műveletét jelenti. Van ugyan családfa, de pontosan elmondható történet nincs. A sokoldalúan ábrázolt jellemekből jellemvázlatok 109
