Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Lengyel András: Az „első fájdalomra eszmélő ember“ (József Attila freudomarxizmusának kérdéséhez)
A termelési eszköz, amely meghatározza az embereknek úgy egymáshoz, mint a természethez való viszonyát. (A képzet, amely „meghatározza" azaz egységben tartalmazza az ösztönök egymáshoz való viszonyát.) Libidó-ökonomia 1 rajta épül fd a tudat. Kéj keresés - kín kerülés J Megvalósítási elv (repülés, repülőgép) mint a termelési eszközök fejlődésének magyarázata. A szöveg fölött, jobb oldalt, utólag odaírva: A társadalom alapja biológiai. Ez a szöveg nyilvánvalóan műhelyföljegyzés; részben emlékeztető megrögzítése bizonyos - itt kifej tétlenül hagyott - gondolatoknak, részben - előbbi szerepével nem kerülve ellentétbe - egy megírandónak vélt tanulmány vázlata. Vázlatnak azonban semmiképpen nem teljes; a töprengés valami miatt abbamaradt, s József Attila utóbb sem folytatta a gondolatmenetet. Maga a szöveg - jellegéből fakadóan - meglehetősen enigmatikus; nem másoknak, nem olvasóknak készült, hanem a szerzőnek magának, emlékeztetőül. A kérdés az, mi fejthető meg belőle? Mire következtethetünk ily kevésből? Ha a szövegben szereplő terminológiára összpontosítunk, azonnal nyilvánvaló, hogy a terminusok két különböző tradícióból valók. A Kari Marx műveire alapozott marxizmusból s a Sigmund Freud életművére épülő pszichoanalitikus elméletből. Marx neve tételesen is megjelenik (méghozzá kiemelt helyen, a címben), a terminusok egy része pedig félreérthetetlenül rá utal: proletariátus és burzsoázia, elnyomottak, gazdasági alap, állam mint elnyomó szervezet, termelési eszköz stb. Freud neve nem kerül elő, jellegzetes terminusai viszont igen, így például: tudattalan, tudat, überich, ösztönök, libidó-ökonómia, kéj-keresés, kín-kerülés. Van két terminus, a tudat és a képzet, amely e szempontból átmeneti, kettős természetű; ide is, oda is kapcsolható. Ezek szerepe meglehetősen fontos, hiszen a két, egymástól különböző tradíció összekapcsolódása ezekben történik meg, logikailag ezek teszik lehetővé az egymásra vonatkoztatást, a megfeleltetést. Hogy itt valóban a két tradíció egymást magyarázó összekapcsolásáról van szó, a cím fölé - utólag - írt alapelv is elárulja („A társadalom alapja biológiai"), hiszen itt a társadalmiság a biologikumra vezetődik vissza. A följegyzés első fele (tudniillik a libidó-ökonomiáig terjedő rész) lényegében a két tradíció egymásnak megfeleltetése. így a gazdasági alap valamiképpen azonosítódik a tudattalannal, a felépítmény a tudattal, az álom az überich-vel (azaz a felettes énnel), a termelési eszköz pedig a képzettel, sőt - implicite - a társadalom az ösztönök viszonyával. Az azonosítás a cím utáni első két sorban ezeknél komplikáltabb és bizonytalanabbul értelmezhető. A tudattalan és a proletariátus és burzsoázia (viszonya? konfliktusa?) között is jelen van bizonyos azonosítás, pontosabban: a tudattalan a proletariátus és a burzsoázia viszonyával magyarázódik. Ez az azonosítás azonban homályos, s legföljebb annyi állítható, hogy e szerint a tudattalan konfliktusos természetű, a társadalom két szembenálló osztályának konfliktusát leképező. S ennek az eleve homályos relációjú első sornak a folytatása, pontosabban: e folytatásnak az első sorhoz való viszonya is bizonytalan. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a második sorban foglalt állítás az első sorban rögzített konfliktusnak a célja (?), esetleg végeredménye lehet: erre - tudniillik az elnyomottak fölszabadulására - megy ki a küzdelem. Vagyis csak annyi állítható bizonyosan, hogy azt a problémát, amelynek mnemotechnikai rögzítése az első két sor, a tudattalanban zajló összeütközések és a társadalomban zajló konfliktusos folyamatok egymásra vetülése írja le. Az a tény pedig, hogy az első sor első - tehát megmagyarázandó - szava a tudattalan, azaz a lélektani magyarázódik a társadalmival, arra enged következtetni: a gondolkodást kiváltó személyes probléma elsődlegesen egyénlélektani, lelki volt. A szöveg egésze, töprengése vázlatosan rögzített logikája azonban ezúttal nem valamiféle önanalízis irányába lendül ki. Már a cím, amely még a probléma exponálása előtt leíródott, 90
