Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Lengyel András: Az „első fájdalomra eszmélő ember“ (József Attila freudomarxizmusának kérdéséhez)

költő utólag, valószínűleg 1931. január 6-án, még a vers publikálása előtt sajátkezűleg beírta Székely Nincsen apám se anyám példányába (Scheiber 1966. 313.). A beírt vers megválasztása nyilván összefügg Székelynek a költő számára is nyilvánvaló gyermeklélektani érdeklődésével - a vers itt mintegy lélektani dokumentum (is) lehetett. A kapcsolat mozgalmi vonatkozásaira is van némi adatunk: a költő fotóikonográfiája 1931 áprilisából több olyan fotót is regisztrál, amelyen József Attila és Székely együtt, egy mozgalmi kirándulás résztvevői társaságában van megörökítve (Macht 1980. 39-42. tétel).

A kérdés persze így is kérdés: tagja volt-e a költő valamilyen formában Székely Béla Schöpflin Gyula emlegette „szemináriumának"? Konkrét adatunk erre a részvételre nincs; Székely kézirati hagyatéka, amelyben esetleg erre vonatkozó adalék is rejtőzhet, egyelőre lappang. De amit tudunk, az - közvetve - e felé mutat. Tény ugyanis, hogy amikor 1934-35- ben Székely Emberismeret címmel folyóiratot szerkesztett, szerkesztőtársa az a Kulcsár István (1901-1986) volt, aki a költőnek is igen közeli barátja volt. S az Emberismeretben, tudjuk, József Attila is publikált (JAÖM 4:24-27. vö. 192.); kapcsolata tehát Székellyel és körével még ez időben is élt. Az Emberismeret - Székely törekvéseivel összhangban - közölte Wilhelm Reich egyik fontos, bizonyos értelemben egyenesen programmatikus írását, a Pszichoanalízis és szocializmust is. Ennek az 1935 nyarán, a lap azévi 1. számában közzétett írásnak a magyar fordítója nem ismert; a lap nem tünteti föl. Horváth Iván, a Kovács Sándor Iván 60. születésnapjára összeállított ünnepi kötetben fölveti annak lehetőségét, hogy Reich cikkét esetleg József Attila fordította (Horváth 1997). Ez a föltevés egyelőre bizonyítatlan, az azonban tény, hogy a költő maga is megpróbálkozott Reich cikkének lefordításával, illetve kivonatolásával - próbálkozásának szövegét Horváth Iván közzé is tette (Horváth 1997. 123-127.). Nem kizárt tehát, hogy az Emberismeretnek ebben a több írót (pl. Bálint György, Zsolt Béla, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Földi Mihály) is fölvonultató, a pszichoanalízis mellett és ellen érvelő írásokat egyaránt közlő tematikus számában József Attila Reich fordítójaként, mintegy névtelenségbe húzódva vett részt. S az is bizonyos, Reich írásának közzétételét egyféle freudomarxista mozgalmi logika diktálta. Ez abból is kitetszik, hogy a számot ismertető, szintén a baloldali szubkultúrához tartozó Világirodalmi Szemle 1935. évi 3. száma külön is kiemelte Reich személyét és írását. A lapismertetőn (NN 1935b) túl egy önálló „szemlét" is közöltek róla („azonos forrásból"): „A dialektikus materializmus lélektanban való alkalmazásával évek óta kísérleteznek. E törekvéseknek legtehetségesebb képviselője Wilhelm Reich. Most megjelent tanulmánya (Psychischer Kontakt und Vegetatíve Strömung) annak az előadásnak [a] kibővítése, amely miatt 1934-ben a pszichoanalitikusok egyesületéből kizárták, azzal az indokkal, hogy politizálja a tudományt. Közrejátszott ebben Reich régebbi, most újonnan megjelent munkája (Dialektischer Materialismus und Psychoanalise)." Majd e fölvezetés után, ha röviden is, Reich elméletét is bemutatták: „Wilhelm Reich, műveiben, valóban átlépi a lélektan eddigi határait, mert társadalmi kapcsolatait is kutatja. Felveti azt a kérdést, hogy miért gátolja a társadalom az ösztön természetes kiélését és rámutat arra, hogy a szülők és a tanítók tudattalan végrehajtói az uralkodó rend akaratának, amikor a gyermekek természetes ösztöneit elfojtják. Minél erősebb ez az ösztönelfojtás, annál nehezebb helyreállítani a természetes kapcsolatot az élettel: megtalálni a társadalomhoz, a munkához, a szerelemhez vezető utat. Az igazi, fejlődésre képes kultúra nem az ösztönelfojtásokból, hanem a korlátlanul élt ösztönélet fennmaradó energiáiból alakul ki. Ma a legtöbb ember teljesítménye kisebb, mint teljesítő képessége. A szocialista társadalom állítja majd helyre a természetes életet és a teljes produktivitást" (NN 1935a. 21.).

Ekkor, 1935 nyarán József Attila freudomarxizmusának (s Reich-ismeretének) Székely mellett már más - közvetlenebb, autentikusabb - forrásai is voltak. Ekkori analitikusa, Gyömrői Edit, aki 1934 nyarától, kora őszétől kezelte, Wilhelm Reich személyes ismerősei közé tartozott (vö. Erős 1992. 290.). Elképzelhetetlen tehát, hogy az önmagát intenzíven képező, immár erősen analitikus érdeklődésű költő ne élt volna az e kapcsolatból származó informáló88