Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A szellemi élet csírái a középkori Kecskeméten
Iványosi-Szabó Tibor A szellemi élet csírái a középkori Kecskeméten Köztudott, hogy Magyarországon az írásbeliség és a szellemi élet a szélesebb tömegek között csak a könyvnyomtatás és a reformáció hatására gyökerezett meg. Addig a szellemi életen belül a szóbeliség, a kultúrán belül pedig a népi elemek voltak a meghatározóak. A kereszténység talaján sarjadt kultúra és szellemi tevékenység csupán a kolostorok és a királyi udvar falai között lelt igazán támogatásra. Még a főárak várai is csak a XVI-XVII. században adtak otthont a körükben is ritka vendégnek. így érthető, hogy Kecskemét középkori történelmét ismertető kötetében Hornyik János nem is foglalkozott e témával. Orosz László a közelmúltban összegezte városunk irodalmi múltját, és kénytelen volt megállapítani: „Kecskemét 16. század előtti irodalmi örökségét nem ismerjük. E városban nem volt kolostor, ahol kódexeket írtak vagy másoltak volna. A műveltség elemei Kecskemétre csak alsóbb fokú írást, olvasást, számolást, éneklést és vallási alapismereteket oktató egyházi vagy városi iskola révén juthatott el. Lehetséges, hogy a 15. század folyamán már magasabb fokú oktatás is folyt Kecskeméten, erre enged következtetni, hogy kecskeméti ifjak a bécsi egyetemre is eljutottak." Mészáros László is kénytelen volt megállapítani feldolgozásában, hogy „a XVI. századi Kecskemét kulturális életéről csak egészen elenyésző, töredékes szórványadatok maradtak az utókorra, melyekből roppant nehézséget jelent egységes, összefüggő kép megrajzolása."! Mégsem kerülhetjük meg e témát. Legalább a szórvány adatokat kell összegyűjtenünk, számbavennünk abban a reményben, hogy egyszer olyan mennyiség gyűlik majd össze belőlük, amely már lehetővé teszi, hogy az eddigi szinte teljesen fehér folt helyét egy, bár mozaikokból álló, de remélhetőleg jól kivehető képpel helyettesítsék utódaink. Igen sajnálatos, hogy a keresztény vallás és kultúra elterjesztése nálunk is azzal járt, hogy a korábbi, ősi kultúránkat, vallási hiedelmeinket, énekeinket (hősi eposzunkat ?) teljesen elfeledtük. Pontosabban csak nyomokban fedezhetjük ezeket fel régészeti, zenei és irodalmi emlékeinkben. Ezekhez a Kecskemét környéki ásatások is szolgáltattak adatokat. Közülük csupán néhányat említünk. A közvetlen közelünkben élő kunok hiedelmei és szokásai nyilván városunk lakóira is hatottak. Ők még a XIV. században is részben noma- dizáltak, kultúrájuk hasonló lehetett, mint a honfoglaló eleinké. Szentkirályon feltártak egy kutyatemetkezést, ahol a vázcsontok alatt találták annak a fejét. A gödör elkészítése egyértelművé teszi, hogy nem elföldelés, hanem valóban temetkezés történt, amely egyfajta kutya-kultuszra utal.2 Ugyanott bajelhárítást szolgáló csikó koponyát és rituális célt szolgáló lókoponyát találtak. Hogy ezek a pogány korból származó babonák a magyarok között is tovább élhettek, az is igazolja, hogy a XI-XIII. századi temetkezések során is, ahol a holtat következetesen kelet felé fordították, visszatérő tárgyak voltak a gonosz szellem elűzését szolgáló csörgők, csöngettyűszerű ezüst vagy bronz pitykegombok.3 A római hatást érzékelteti az, hogy sok esetben a halott szájába pénzt tettek. Ilyen sírt tártak fel a közeli Kocséron is, ahol egy „Bela Dux" feliratú kis ezüst pénz került elő. A XIV. századig terjedő időben Szabó Kálmán kb. kettőszáz dénárt talált a környező településekben feltárt sí90
