Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Pomogáts Béla: Faludy György kilencven esztendeje
A müncheni döntés előtt (a Felvidék déli, magyarlakta sávja ennek nyomán került vissza Magyarországhoz), behívták katonának, és mint a 11. gyalogezred egyik híradós szakaszának parancsnokát, a csehszlovák-magyar határra: az Ipoly déli partjára vezényelték. A felvidéki bevonulás idején leszerelték, ekkor határozta el, hogy eltávozik, néhány hét múltán Párizsba utazott. Az emigrálás indítékait önéletrajzában ekképpen világította meg: „Magyarországhoz ellentétes erők vonzottak és taszítottak tőle. Budapesten akartam élni holtiglan, és boldog voltam, hogy megszabadulok tőle; természetesnek tartottam, hogy magyarnak születtem, büszkélkedtem vele és átkoztam is. Itt a politikai tényezőknél sokkal súlyosabbakra gondolok. Arra, amit Ady Endre magyar ugarnak nevezett, és minden tartozékára, illetve a krónikus magyar provincializmusra. Nem Ady fedezte fel: néhány költőnk mellett Széchenyi István, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Szalay László, Jászi Oszkár, Vámbéry Rusztem és mások is tudták, mekkora csapást jelent." Párizsban ismerős körülmények és ismerős emberek közé került, egészen a francia fegyverletételig a fővárosban maradt, és csak a közeledő náci seregek elől utazott Dél-Francia- országba. Párizsban találkozott a nyugati magyar emigráció több vezető személyiségével, közöttük Fényes Lászlóval (akit még felvidéki gyermekkori látogatásai alkalmával ismert meg),a Károlyi Mihály-féle emigráció jeles képviselőjével, Vámbéry Rusztemmel, a polgári radikális mozgalom bátor harcosával, Lorsy Ernővel, a sokoldalú újságíróval és Fiavas Endrével, aki később Károlyi Mihály titkára, majd Rákosi Mátyás áldozata lett. E két utóbbival menekült délre, miközben a német harci gépek támadták a menekülők vonatjait és autós konvojait. Végül egy ócska hajón jutott a marokkói Casablancába, ahonnan aztán mindenféle kalandok után sikerült végül az Egyesült Államokba jutnia. New Yorkban akkor igen sok magyar emigráns élt, ők Amerika védelmében kívánták kivárni, hogy a hitleri birodalom vereséget szenvedjen, és Magyarországon létrejöjjön a demokratikus berendezkedés. Faludy György régi jóakarókra és barátokra talált, így került kapcsolatba ismét Fényes Lászlóval, Vámbéry Rusztemmel, majd Jászi Oszkárral, Kéri Pállal, Ignotusszal, illetve a Londonban élő Károlyi Mihállyal és Hatvány Lajossal, és nagybátyja: Szilárd Leó révén az Amerikában dolgozó (és az Egyesült Államok atomhatalmának kiépítésében nagy érdemeket szerzett) Teller Edével, valamint a számítógépek kifejlesztésében úttörő munkát végző Neumann Jánossal. Röviddel megérkezése után a Szabad Magyar Mozgalom titkárává választották, szerkesztője lett a mozgalom Harc című hetilapjának, amely az észak-amerikai kontinens magyarságát kívánta összefogni az antifasiszta küzdelemben, majd mint önkéntes, belépett az Egyesült Államok hadseregébe, ennek révén került a légierő kötelékében a Japán-elleni frontra, a Csendes-óceán szigeteire. Később a hadsereg lapja, a Yank szerkesztőségében dolgozott, innen szerelték le 1945. december 16-án. Faludy független költői egyéniségétől meglehetősen távol állott a katonáskodás, mégis úgy gondolta, hogy nem maradhat ki a fasizmus ellen viselt küzdelemből. Mint önéletrajzában később írta: „Nem azért jelentkeztem önként, mert tehetséges katonának képzeltem magamat, hanem pusztán életrajzi meggondolásokból. Folyton az járt eszemben: lehetetlen, hogy éppen én, aki a demokráciáért folytatott küzdelmet a magaménak, tulajdon erkölcsi kötelességemnek tartottam, aki versben és prózában, de még élőszóban is a szabadság eszméit hirdettem, aki a nácik esküdt ellensége vagyok, elannyira, hogy irántuk érzett gyűlöletemet csak tőlük való utálatom múlja felül, és ráadásul főtitkára a szabad magyar mozgalomnak, nem tehetem, hogy a szabadságért és a hazám felszabadításáért folyó küzdelemből kivonjam magamat. Végül pedig azért is jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy nékem kell képviselnem emigráns barátaimat, akik valamennyien húsz, harminc, sőt negyven évvel voltak idősebbek nálamnál." A hétesztendős franciaországi, marokkói és amerikai emigráció, a Csendes-óceán szigeteinek megismerése igen sok élménnyel, tapasztalattal és felismeréssel járt, természetes, 38
