Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Pomogáts Béla: Faludy György kilencven esztendeje

hogy Faludy György költészetébe mindez új ihletet, sok tekintetben új hangot hozott. A franciaországi versek, így az Atlantisz és a Franciaország megadja magát a tapasztalatok érzékletes megjelenítésével fejezik ki a háborús vereségbe zuhanó ország közérzetét, és a menekülő költő lelkiállapotát. Ugyancsak színes valóságrajzukkal tűnnek ki az egzotikus marokkói élményeket rögzítő lírai beszámolók, így az Arab mezőkön, a MArrákcs, A szól, a Marokkó és a többi afrikai költemény. Ezek a versek időnként epikus részletességgel mutatják be a magyar menekültek nem egyszer kegyetlen hétköznapjait, így a Hullák, kamaszok, tücsökzene című epikus jellegű költemény, amely egy náci ügynökök által szervezett franciaellenes arab pogrom véres eseményeit jeleníti meg: a költőnek és barátainak is menekülniük kellett a megvadított tömeg elől. A költői elbeszélés különben teljes mértékben megegyezik azzal a jelenettel, amely a Pokolbeli víg napjaim afrikai fejezetében található.

Faludy György jól tudta, hogy a meneküléssel életét és szabadságát menti meg, a honvágy fájdalmával azonban így is meg kellett küzdenie. Ennek a küzdelemnek a nyomán talált (igen sok akkori és későbbi magyar emigránshoz hasonlóan) szellemi hazát a magyar nyelvben és kultúrában - ragaszkodását irántuk sohasem adta fel. Emigrációjának egyik legfontosabb költői dokumentuma, egyszersmind a kor magyar költészetének egyik igen fontos (azóta is sokat idézett) alkotása az 1940-ben Párizsban írott (az emigráns Kéri Pálnak ajánlott) Óda a magyar nyelvhez című költemény. Ez a vers, amely nyelvünk karakteres tulajdonságait (a névszóragok rendszerét, az ikes igéket, a szógyököket, az igeragozást) poétizálja át és emeli ódái magasságába, a költő személyes vallomása, mondhatnám így is: hűségnyilatkozata az anyanyelv és az anyanyelvi hagyomány mellett. A magyar nyelvhez írott óda egyszersmind Faludy György politikai elkötelezettségének megvallása. A költő természetesen elítélte és megvetette azt az uralmi rendszert, amely Magyarországot elmaradottságban tartotta, majd igazságtalan és nemzetgyilkos háborúba vitte, ugyanakkor kifejezte együttérzését és szeretetét a magyar nép iránt.

Az emigráció évei máskülönben is felerősítették Faludy György költészetének politikai ihletét, már csak annak következtében is, hogy az emigráns politikusok közé, majd a háborús események sodrásába került. Költői portrékban idézte fel Károlyi Mihály és Jászi Oszkár alakját, az elsőről írott Károlyi Mihály című versében arra az emberi tartásra hivatkozott, amellyel az emigránsokat az első magyar köztársaság elnöke által megszemélyesített demokratikus hagyomány vértezte fel: „Hogy London s Párizs utcáin nem kellett / pirongva járnunk, ez miatta volt." Verseiben már akkor (marokkói tartózkodása idején) kifejeződött az a felismerés, hogy Hitler és Sztálin valójában nem sokban különbözik egymástól, Tárni cl-Gláui című, 1940-es versét a következőkkel fejezte be: „mit szólhat az ember / Joszip Sztálin s Adolf Hitler korában?" A fő ellenség ekkor nyilvánvalóan még a német náci vezér, a gyilkos náci hatalom volt, mint az 1945-ben írott Hitler halála című vers tanúsítja, a gyűlölt diktátor pusztulásának költői motívuma egészen természetes módon szövődik egy vitalista és érzéki szerelmi himnusz sorai közé.

Faludy György első emigrációjának költői termése gazdag képet ad az amerikai életről, az amerikai tájról. Az Alkony San Franciscóban és az Aurora borealis az amerikai nagyváros, illetve az alaszkai természet színes világát festi le, a Korállsziget, kikötő, holdvilág a Csendesóceán szigetvilágában szerzett élményeket mutatja be, a Magányosan s kegyetlenül, valamint az Egy pilóta szól a katonaélet tapasztalatairól ad érzékletes képet. A magyar költő megszerette Amerikát: a nagyvárosok nyughatatlan életét, a változatos amerikai tájakat, az őszinte, és ezért némiképp nyersnek tetsző amerikai embereket. Midőn 1946-ban hazaindult Magyarországra, nagyszabású költői összegzésben búcsúztatta el mindazt, amit számára Amerika jelentett. A Búcsú Amerikától című, hat fejezetre osztott költemény a Walt Whitman-i költői hagyomány mozgalmas és lendületes előadásában, sodró erejű képi halmazaiban idézi fel az Egyesült Államok tájait, civilizációját és történeti hagyományait, egy39