Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kozma Huba - Závada Pál: Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában
Kozma Huba - Závada Pál Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában A helytörténeti kutatások szerint Kiskunmajsa elődje a kunok XIII. századi betelepítésével kialakuló Majossaszállás volt, amely a törökdúlás következtében 1526 és 1543 között megsemmisült. A törökök kivonulása után a lerombolt faluhely újkori benépesítését jász földfoglalók hajtják végre 1743-ban. A vállalkozó kedvű pionírok jobb sorsba vetett hitét az 1745 októberében meghirdetett redemptio (visszavásárlás, megváltás) táplálja. A község benépesítésében résztvevő - hozzávetőlegesen ezer - új telepes döntő többségét tehát a paraszti gazdálkodás reménye csalogatja az ekkor már Kiskunságnak nevezett Duna-Tisza közti homokhátság déli vidékére. A források alapján a telepes-parasztokból különválasztható kevés kivétel ekkor: Virágh György plébános, Demeter, a görög szatócs, a földesúr jogállású communitastól bérelt korcsma árendásai, Kiss József és Kitus Gergely, valamint a mészárszék bérlője, Vereb Mihály. Egy hármaskerületi település társadalmában teljes jogú polgárnak a redemptus számított. Ő választhatott, és válaszhatósági joggal is csak ő rendelkezett. Díjtalanul használta a legelőket, az esetleges testi fenyítést - mint a nemesek - pénzzel megválthatta, vadászati és bormérési privilégiummal rendelkezett, vásárokon és piacokon helypénzt nem fizetett. A helybéli redemptor a Majsán külön lehetőségként számon tartott kővágásból is előnyösen részesült. Birtokvásárlásnál a redemptor elsőbbségi jogot élvezett az irredemptorral és zsellérrel szemben. Ezek az előjogok a szokásjogban is rögzültek. Szűk dűlőutakon e század elején ki kellett térnie a szekeres zsellérnek az útból még az irredemptus elől is. A jogi személyként kezelt redemptus birtokosság azonos volt a politikai községgel. Alig telik el egy-két évtized a demokratikusnak mondható megszállást követő berendezkedés óta, máris érzékelhető a redemptusok és a tőlük jusst váltó újbirtokosok együttes elkülönülési szándéka. 1760-ban megszüntetik a redemptusok fejadóját, a zsellérekét és az irredemptusokét természetesen nem. A községi közmunkák (például templomépítés) elvégzését is egyre inkább a szegényebbekre hárítják, nekik kell viselniük a birtokosok terheit is. A XVIII. század utolsó harmadában a helyben megerősödött társadalom szerveződésének már a település külső képén is látható jelei vannak. „Épül a templom, a községháza, az utcák tágasságára és egyenesítésére is gondja van a tanácsnak, a szárazmalmok és a kurtakocsmák az első férfiklubok, a piacon és Demeter görög szatócs boltjában a nők cserélik ki friss értesüléseiket, s ha gyér fény szűrődik is be 15 krajcáros egyetlen ablakán, folyik már a tanítás Majsa iskolájában... Csak 1786-ra épül fel a mai helyén a községháza, ennél régebbi épület lehetett az a kőből-fából készített vendégfogadó, amelyet Bagolyvár néven ismertek a régi majsaiak... Mivel a község első lakói két víz közé települtek, Majsa ekkor csak északi és déli irányban nyitott, a település is ilyen irányban terjeszkedik... A központ a templom és a községháza köré szerveződik, itt állnak a gazdagabb családok házai, a zsellérek egyre inkább külső negyedbe, az úgynevezett Tabánba építik szegényes lakóhelyeiket. Majsa lakóinak száma háromezer körüli a századfordulóra, 11
