Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bárth János: Tanyák a változó időben
lemzőbbnek ítélt tanyai telephelyeket és tanyaépületeket felmértem. Ezekből a vázlatokból készültek keceli tanulmányom ábrái. 1990 őszén egy erdélyi utam során rájöttem, hogy a Székelyföldön léteznek magyar hegyi tanyák, amelyeknek felderítésével még adós a magyar néprajztudomány. Ebből a felismerésből nőtt ki székelyvarsági tanyakutatásom, amelynek dandárja 1991-re és 1992-re esett. 1998-tól az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával az egész Székelyföldre kiterjesztettem tanyakutató törekvéseimet. A rendszeres erdélyi levéltári kutatás mellett 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben nagy terepbejárást végeztem Zetelaka, Korond, Székelyszentkirály, Székelyszentiélek, Fölsősófalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Homoródalmás hegyi tanyavilágában, az Úz-völgyi csángók szórványtelepein, valamint a gyimesi patakvölgyek tanyái és időszakosan használt nyári szállásai között. Az 1990-es évek eleje és az 1990-es évek vége, vagyis erdélyi tanyakutatásaim legintenzívebb időszakai között, az 1990-es évek közepén, 1994 és 1997 között a fentebb említett OTKA anyagi támogatásával nagyszabású tanyakutatást végeztem a Duna-Tisza közén „Tanyák a változó időben" programcímmel. Ez a kutatás különbözött minden korábbi tanyakutatásomtól. Az 1990-es évek előtti három évtizedben, ha néprajzkutatóként tanyán jártam, mindig a népi építészeti és a településnéprajzi vonatkozásokra figyeltem. A hagyományos elrendezésű telephelyeket és a legöregebbnek látszó épületeket mértem föl. Megvetéssel mentem el a traktor, a vetőgép és a sátortetős tanyai lakóház mellett. Az 1990-es évek közepén tudatosan változtattam korábbi szemléletemen, és a négy éves Duna-Tisza közi tanyakutatás során megpróbálkoztam az ún. néprajzi jelenkutatással. Bevallom, annyi hagyományos néprajzi szemléletű tanyakutatás után soha nem tapasztalt újfajta kutatói élményt jelentett számomra a tanyai változásvizsgálat: a polgárias tanyai otthonok, a beton alapra rakott épületcsodák, a szénabálázó gépek, a fejő és tejtároló berendezések, az átalakult munkaszervezeti formák, a megváltozott családi szerepek tanulmányozása. Hasonlóság és sokféleség a tanyák sorsában 1996-ban az OTKA támogatásával kiadtam egy 32 oldalas tanyakutató füzetet, „Adat- gyűjtési útmutató a Duna-Tisza közi tanyák néprajzi jelenkutatásához" címmel. A füzet segítségével barátaim, ismerőseim, munkatársaim is bekapcsolódhattak az adatfeltáró munkába. Teljes körű adatfelvétel készült egy Újvidék környéki (cseneji) és egy zombori szerb tanyáról, három szontai sokac tanyáról, két Magyarkanizsa környéki (adorjáni és tótfalusi), két csantavéri, egy zenta-felsőhegyi, két ceglédi, egy kiskunfélegyházi és egy soltvadkerti magyar tanyáról. Részleges adatfelvétel született 30 magyarországi tanya életéről. Közülük 17 Kecskemét hajdani nevezetes pusztáján, Szentkirályon található. A sűrűn teleírt útmutató füzet 32 oldalas terjedelme már sejtetni engedte, hogy nem kis munka a tanyai adatfelvétel. Egy gazdatanya teljes körű adatrögzítése egy nagy interjúkészítési rutinnal és jó megfigyelőképességgel megáldott néprajzkutató számára legalább 20 órányi intenzív kérdezősködést és jegyzetelést igényel. Köztudomású viszont, hogy nincs az a parasztember, aki négy-öt óránál tovább faggatható lenne egy- végtében. Következésképp, egy-egy tanyára legalább 4-szer, 5-ször kell kimenni. A rajzolással, fényképezéssel, bizonyos munkafolyamatok megfigyelésével együtt tehát körülbelül egy heti terepmunka szükséges ahhoz, hogy kiválasztott tanyánkról, a tanyai család béketűrő segítőkészsége esetén a legszükségesebb adatokat rögzíthessük. 6
