Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Tolnai Ottó: Jégzsinór (A Járásszéli naplóból)
nem, semmire sem, tökéltem el magam, csak azt a lehetőséget fogom őrizni, hogy ha netalán kedvem kerekedne, mindenre írhatnék, írhatnék a tanító tarkójára, a plébános homlokára, a lányok combjára, mindenre az égvilágon, írhatnék fűre, fára, falra, mindenre, mint később, majd ahogyan a szomszéd írni is fog - fűzölddel - még a disznók és a marhák oldalára is, ám én, tökéltem el akkor, semmire sem fogok írni: meg fogom őrizni a papírosok szüzességét! Csak azt nem értettem, miért kell olykor egy igazi papírkereskedőnek klottgatyára vetkőzve rohangálnia a mészporral csíkozott fűben. Talán el kellene mennem a feleségéhez, nadrágot kérni a számára, mert különben holnap összeszart gatyában kell nyitnia, összeszart klottgatyában kell árulnia a flüszpapírt a cukrászoknak... Nándiről mesél a szomszéd. Németországi kalandunk (Heidelberg és Darmstadt között szúrtuk a spargelt) után öt üszőt vettünk a temerini piacon, gondoltuk, ha felneveljük (500 kilogrammra kellett hizlalnunk szegényeket), s átadjuk őket az államnak, egy kis tőkéhez jutunk. És akkor már itt, járásszéli tanyánkon, komolyabb farmot létesíthetünk, új életet kezdhetünk majd. Elhagyjuk a Virág utcát. Az állam nem vette át a felhizlalt bikákat, magunknak - nekem - kellett levágnunk, nem jutottunk tőkéhez, jóllehet egy kis pénzünk azért maradt az állatok borzalmas leölése, még meleg húsának szétmérése után. Namármost akkor csináltattunk egy új istállót itt, akkor fogadtuk fel, a szomszéd ajánlatára (távoli rokonok ugyanis) Nándit tanyásnak. Malacokat, libákat, csirkéket és egy lovat vettünk az induláshoz. Nandi felvirágoztatta a tanyát, a gazdaságot. Amíg egy napon, az egyik tresnyeváci kocsmában rá nem futott Évikére, a valóban szép (akárha amerikai filmszínésznő, pontosan ilyen nők bukkannak fel a vadnyugati filmekben is), sokgyerekes höl- gyikére, és ki nem hozta az egész pereputtyot a tanyára. Azonnal megjelent Évike apja, Stratégia, valamint a börtönből épp szabadult bátyja, Károly is. Nagy dőzsölés vette kezdetét. Amikor először látogattunk ki, a gangon söröztek, az udvar pedig tele volt elpusztult baromfival. Sok bonyodalmunk volt, jó, hogy élve meg- úsztuk ezt a második kalandot. Noha teljesen kifosztották a tanyát, ismét magunk maradtunk. Immár csupán egy szamárral. Évikének új férjei lettek. Mindegyiktől gyereke. Sokszor meglátogattuk. Toncsi fiát nagyon meg is kedveltem. Évike különösmód még mindig olyan szép, mint volt. Misztikus módon, még terhes korában is karcsú marad. Nandival nem futottunk össze azóta, de követjük bonyolult életútját. Valójában egyáltalán nem is haragszunk rájuk. Hiszen immár megvan a véleményünk a Járást körülölelő tanyák rideg, csívenfosó ősmagyarjairól (szomszédunkat Szokolnak - Turulnak hívják, minket Kracsunnak, Karácsonyinak) éppen úgy, mint a környező faluk krajinai szerb telepeseiről. Épp nekem való kettős gyűrű, mondom olykor, közepén a szikes sivataggal. Nándiről mesél a szomszéd, mert első dolgunk felőle kérdezni. Volt egy jó lova. Mindig elég jó lovai voltak, de ez volt talán eddig a legjobb. De ha megetetett, s bealkonyult, nem tudott maradni a seggén. Minden éjszaka lopni kellett mennie. Valójában ők nem lopnak. Nem is lopásnak nevezik. Egyfajta gyűjtögetésről van szó. Tehát látta Nandi, hogy fel fogják újítani a Szabadka- Kanizsa vasútvonalat, amelyen immár húsz éve nem közlekednek a vonatok. Tö29
