Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Tolnai Ottó: Jégzsinór (A Járásszéli naplóból)
volna koszovói albán, illetve albán festő, ugyanis Dzaffa a nagy, szlovén Stupica tanítványa volt, aki viszont a zágrábi, horvát Babicé, aki egy festő Fülep Lajos, és első dolga volt tanítványait, a későbbi karsztfestőket, Spanyolországba zavarni) antologikus darabjának tekintem. A kis balkáni gumibocskor talán az egyik centrális alkotása az elmúlt fél évszázadnak. Izzad a föld. Az orrszarvú leharapta a kislány ujját, azt hallotta a rádióban a szomszéd. Magdi meséli, hogy a macskájuk egy napon elkezdte hordani be a kisnyulakat a kukoricásból. Nem egyszerre fojtotta le őket, szépen beosztotta. Amikor nagyobbat talált behozni, elvettük tőle, megsütöttük magunknak. Az orrszarvú nem harapta le a kislány ujját. Nem, mert az orrszarvúnak nincs is foga, magyarázza valamelyik vendégünk. Sokáig azt sem tudtam, hogy az orrszarvúnak: kék az izzadtsága, mondom, hogy én is mondjak valami okosat. Kalmár, aki egy időben a Járásszél postása volt, azóta sem tud megnyugodni, nyüzsög, cikcakkban futkos ő is, mint a bíbicek, kis, lábasszín Fiatjával, azt mondja, Orom központja szebb, mint Kanizsáé. Nem is tudtam, hogy Oromnak van központja, mondom. Ezekre a kis, semmis falukra (Bogaras, Völgyes, Tóthafalu, Tornyos, Kevi etc.) éppen az jellemző, hogy nincs központi magjuk, hiányzik egykét komolyabb épület, gazdakör, művelődési ház, nagyobb kocsma. De aztán napközben a horizontra türemlő partot, a Telecskai dombok végnyúlványát nézve a délibábban, többször mondogatom magamban, hogy szebb. Orom szebb. Éjszakánként ha kibotorkálok a tanya elé vizelni a végtelen harmatos fűben, a nyüzsgő, túltelített kobalt ég alatt, az oromparti olajfúrat narancsszín mécsesében, örökmécsesében nagyanya lelkét vélem lobogni, akárha egy óriás mécsbogár képében repülne felém. Ez a lobogó mécsbogár (amikor katona fiunkat meglátogattuk Koszovón, igen, ő leszolgálta ott, közvetlen a háború kitörése előtt - minden jel arra mutatott, ott fog kitörni, mindenki, mármint a szlovénok és a horvá- tok például, azon is dolgozott, hogy tőlük távol törjön ki, hogy ők közben egyik napról a másikra szépen átforduljanak Ausztriába, Európába - nagy megdöbbenéssel láttam, arrafelé nagyobbak a mécsbogarak, akár még a fiamék által őrzött lőszerraktárakra is veszélyesek) éjjelente éppen abban az irányban mutatkozik, ahol nappal az én megdőlt, semmis, szürke fácskámat látom. Minden bizonnyal, gondolom most, ezért sem tudtam olyan könnyen megbirkózni vele. Minden bizonnyal ezért nem tudtam: feljegyezni. És ha egy megdőlt, semmis, szürke fács- kát nem tudtam harminc év alatt feljegyezni, hogyan tudnám az egész Járást, a járásszéli tanyákat, beljebb a telepes falukat?! Orompart, Oromvég, Orompuszta s puszta Orom... Szülőhazámat mormolom. (Fehér Ferenc) 17
