Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám - Tolnai Ottó: Jégzsinór (A Járásszéli naplóból)

Van még neve: Oromtető, Kis Orom, Ostorka... Az igazság az, hogy szűkebb hazámban, ahogy Fehér, a bácstopolyai mondja, szűkebb szülőhazámban, még csak Orom Ostorka nevű részén nem jártam, amely részben már Kispiachoz tartozik. (A Körmöci-halom, a Telecskai dombok legmagasabb pontja itt: 107 méter tengerszint feletti magasságú.) Olykor, amíg még együtt dolgoztunk az Újvidéki Rádiónál, Kakas Jóska, a bemondó mesélt ró­la, ugyanis ő, ifjú tanító korában éppen ott, Ostorkán kezdett el dolgozni. Most Kecskemét mellett, közel a fafaragó Polyákék tanyájához, Pielvécián él. Kakas, még szabadkai rádiós korában egyszer, közelről akarta fölvételezni Ladik Katival tartott estünket a régi városházán. Meg volt győződve, Kati le fog vetkőzni. Nem vetkőzött le. Ahogy, torkát ütögetve tenyere élével, szavalni kezdte a Kakasom, kakasom Katiból gyere ki kezdetű versét, láttam, Kakas Jóska hirtelen lebukott a zongora mögé, azt hitte róla van szó, leleplezték. Amikor utoljára jártunk Polyákéknál, Benessel, Kiss Jencivel és Pintér Lajossal (különben én szoktam volt kezdeményezni, látogassunk ki Pólyákhoz) szovjet katonatiszti szerelésben toppant elénk. Valóban azt hittem, egy szovjet genera­lisszimusz tévedt el a végtelen szántásokon. Píorváth Elemér (egyszer találkoztunk New Yorkban, mindig elolvasom a ver­seit) azt írja, akárha Mallarmé, Rilke, Ben és Char kék monográfiája számára: kisalföldi kék. Csak a nyakamba ne roskadjon a parázzsal megrakott padlás, az égbolt. Ne­künk óriás padlásunk volt. És a házunk valóban leégett. Talán azért is foglalkoz­tam aztán annyit a tűzoltók torinói világbajnokságával, amelyet tűzoltóink 1911- ben megnyertek volt. Sosem gondolkodtam azon, miért hallgatok arról az óriás tűzesetről. Különös, de nagyon kevés dologra emlékszem. A szembeni szövetke­zetotthon átforrósodott falának támaszkodva vacogtam. Édesanyám nem tudom, hol állt, azóta sem kérdeztem meg. Nem tudom, jajveszékelt-e szegény. (Közben megkérdeztem. Csak másnap merte megnézni. Leégett házunkat.) Olykor arra gondolok, azért foglalkozom annyit a torinói világbajnoksággal, mert azt várom, a hazatérő győztes kis csapat, Ádámmal az élen, mégis eloltja a nagy tüzet... visszacsinálja az egészet... vissza az államosítást, vissza apám börtöneit is... Ha­sonlóan keveset beszéltem az én elítéltetéseimről is, mint házunk, a város egyik központi épületének (apám boltjainak) leégéséről... Hajas krumplit főztem, mondja Magdika. Nem héjában - hajában. Töpörtyű koma, mondja valami semmi figurára a szomszéd. Üldözi a lepkéket a macska, az, amelyik szopja a kutya faszát. Biztosan csak ját­szik velük. Talán csak nem lepke-vérre éhes? Bajszának hamvasságában ott a bú­zavirág azúrja, meg a pitypang kénje is. Persze nincs kizárva, gyomrában szépen szortírozva egy egész lepkegyűjtemény, mint Csontváry kis vásznán (amelyről egyik novellámban, Nabokov lelopta, lemetszette az eredeti lepkéket). Talán csak nem éppen ezekre az összetevőkre (kutyageci, lepkevér, azúr etcetera) van szük­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom