Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (VIII. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Szudánban is - úgy, hogy állandóan békítgetik az északi muzulmánokat és a déli keresztényeket illetve animistákat. Rövidesen azonban szertefoszlottak ezek az imperialista illúziók. Még 1962-ben kirobbant Szudánban az első polgárháború Dél és Észak között (ezt korábban már megelőzte Délen egy sor lázadás és felkelés). Amikor 1960-ban először utaztam Délre, a szudáni vízumon kívül speciális, külön blankettán kiállított vízumra is szükségem volt. Jubában, Dél legnagyobb városában elvette tőlem egy határőr-tiszt. - Hogyhogy?! - háborogtam - erre nekem szükségem lesz, hogy eljussak Kongó határára, az pedig kétszáz kilométerre van innen! A tiszt nagy büszkén magára mutatott: - Itt én vagyok a határ! - mondta. És valóban, a város határán túl olyan föld terült el, amely fölött a kartúmi kormánynak már nem sok hatalma volt. És így van ez a mai napig - Jubát kartúmi arab helyőrség őrzi, a tartomány viszont a partizánok kezén van.

Az első szudáni háború tíz évig, 1972-ig tartott. Aztán, újabb tíz évig, törékeny, ideiglenes béke honolt, majd 1983-ban, amikor a kartúmi iszlám kormány az egész országra iszlám jogrendet (seria) akart erőltetni, kezdetét vette a mai napig tartó háború új, legborzalmasabb fázisa. Ez Afrika történelmének leghosszabb és legnagyobb háborúja, és e pillanatban valószínűleg az egész világ legnagyobb háborúja is, minthogy azonban bolygónk távoli vidékén zajlik és közvetlenül senkit, pl. Európát vagy Amerikát nem fenyegeti, különösebben senkit sem érdekel. Ráadásul e háború színpada, kiterjedt és tragikus halálövezetei - a kommunkiációs nehézségek és Kartúm drasztikus korlátozásai miatt - gyakorlatilag hozzáférhetetlenek a média számára, s így a világnak a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy Szudánban mekkora háború zajlik.

Márpedig zajlik több fronton és több síkon, amelyek közül az Észak-Dél konfliktus ma már nem is a legfontosabb, sőt, megtévesztő lehet, eltorzíthatja a valóság igazi képét. Kezdjük e hatalmas (két és fél millió négyzetkilométernyi) ország északi felétől! Szudán északi részét többnyire a Szahara és a Núbiai- sivatag teszi ki, amiről az embernek a végtelen homoktenger és szétmállott sziklatörmelékek jutnak eszébe. Észak-Szudán valóban homok- és kősivatag, de nem csak ez. Ha Addisz-Abebából Európa felé repülünk, és Afrika ezen része fölé érünk, rendkívüli látványban van részünk: hosszan, hosszan húzódik a Szahara aranysárga felszíne, közepét azonban hatalmas, haragoszöld sáv szeli ketté - a szélesen, nyugodtan kanyargó Nílus mentén zöldellő mezők és ültetvények sávja. A sötét-okker Szaharát és a haragoszöld mezőket elválasztó határt mintha késsel jelölték volna ki: nincsenek itt semmiféle köztes sávok, fokozatok - elérünk az ültetvény utolsó növénykéjéig, s máris ott vannak a sivatag első homokszemei.

Nos, valamikor ezek a folyómenti mezők sok millió arab fellahnak és az ott vándorló nomád törzseknek adtak élelmet. Később azonban, különösen a XX. század felétől kezdve és már a függetlenség után, elindult egy folyamat, amelynek során a fellahokat elkergették kartúmi gazdag fajrokonaik, akik a tábornoki karral együtt, a hadsereg és rendőrség segítségével megszerezték a Nílus menti termékeny földeket, s ott gigantikus méretű ültetvényeken exportál67