Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Vörös István: A telefonbeszélgetések végén; Tőlem távoli cselekedeteim; Nagyapámmal a komáromi strandon (versek)
Vörös István A telefonbeszélgetés végén Olyan rövid az élet, mondta nagymama a telefonbeszélgetés végén, most lenne jó élni, mondta előtte, valahogy rossz sejtelmek gyötörnek, mondta, mikor fölvette a kagylót. Azelőtt tárcsáztam, és amíg a számok forogtak, megpróbáltam áttörni betegségen, száz kilométer távolságon, rejtélyes elesések titkán, és, mint a vérnyomásmérő, tudni valakiről valami fontosat. Fölhívom nagymamát, mondtam, mielőtt a telefonhoz léptem volna. Tőlem távoli cselekedeteim Nagymamát álmában megmentettem a haláltól. Szólongattam, hogy ébredjen föl - és fölébredt. De nem kívülről, hanem bentről beszéltem. A puha álomból, ami akkor véget ért, mint mikor az emeletes ágyról esik le valaki. Közben talán aludtam, buszon ültem vagy sorban álltam egy pénztárablaknál. Aznapra az a cselekedet fölmentett minden fölöslegesség alól. Hogy eszközei vagyunk egy akaratnak, mindig tudtam, 49
