Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Vörös István: A telefonbeszélgetések végén; Tőlem távoli cselekedeteim; Nagyapámmal a komáromi strandon (versek)

de hogy lennünk se kell hozzá, arról sejtelmem se volt. És hogy ez az akarat

a sajátunk - arról még kevésbé. Nagymamát megmentettem a haláltól, és ahogy a béka combja összerándul,

visszarúgott a nemlét. Nélkülem történt ez, utólagos egyetértésemmel.

A nemlét lukacsos, mint a mészkő.

Nagyapámmal a komáromi strandon

Nem sok mindent tudtam a világról.

Azt igen, hogy a zöld tető alatt a hidegvizes medence, a barna

alatt az elviselhetetlen: forró található. A sárgás, száraz platánlevél színű fény, úgy úszott a levegőben,

mint a termálvízben egy darab szar.

Vízi pokol volt, kövér, beszélgető öregasszonyokkal, akik ültek

a medenceszéli padkán, fürdőruhájuk, mint a csontról lefőtt hús, elvált tőlük, ütésnyomban végződő csíkos mellek,

szalonnás szőrcsomók váltak láthatóvá, a látvány felém úszó cápái, a fürdőmester sípjába fújt. A tisztítózöld

nyugalmáig nem sokat kellett menni.

Itt úszkált nagyapám, és ha meglátott, magával ragadott a medence mélyébe.

Orromba víz ment levegő helyett, nyelvemen a fulladás ízével néztem a felszín alatt kapálódzó lábakat.