Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Pomogáts Béla: Faludy György kilencven esztendeje
magyar költészetnek) egyik jelentékeny lírai alkotásában Nagy Imrének, a forradalom vértanú-halált halt miniszterelnökének az alakját és mártíriumát idézi fel. Az 1958-ban: a miniszterelnök kivégzését követő napokban született Nagy Imre című költemény a konkrét, tárgyszerű leírástól indul és a jelképes értelmű, mitikus beszédig érkezik. A tárgyilagos leírás: „Hajnaltájt sétálni kezdtél / föl és alá a pincebolt / alatt" - a halálraítélt végső éjszakájára, siralomházi magányára emlékeztet. Különös érzékletességgel mutatja be az emberi és a történelmi tragédia súlyos atmoszféráját, a hóhérok kegyetlenségét és az áldozatra szánt államférfi belső nyugalmát, amelynek forrása a rendíthetetlen meggyőződés, a jó lelkiismeret. Végül a miniszterelnök alakja mitizálódik és szakralizálódik, a költői beszéd ennek során a halott hős felmagasztalásának szakrális ősképeit követi, például azokat a biblikus, illetve legendás leírásokat, amelyeket Jézus és később a szent vértanúk eltemettetéséről adnak az evangéliumok, majd a szentek életleírásai. Faludy György költeménye egyszerre halotti sirató, amely történelmünk egy ártatlanul meggyilkolt hősét búcsúztatja el, és jelképes értelmű, szakrális költemény, amely a mártír miniszterelnök, egyszersmind a levert magyar forradalom történelmi nagyságát fejezi ki. A miniszterelnök emlékét idéző következő vers, a kivégzésének első évfordulójára írott Nagy Imre szelleméhez című költemény, személyes és eszmei értelemben egyaránt kibővíti az előbbi költői mű üzenetét. Faludy itt arra emlékeztet, hogy Nagy Imre bátor politikai döntése nélkül a recski kényszermunkatábor több mint ezer rabja sohasem szabadulhatott volna ki. Ugyanakkor emigrációs költészetének egy későbbi fontos szólamát mintegy megelőlegezve arról beszél, hogy a világ, és természetesen Magyarország mostoha sorsáért nemcsak a szovjet zsarnokság a felelős, hanem a pénzhajszába feledkező nyugati társadalom, az elnyomás alatt sínylődő népek sorsával szemben közönyös nyugati politika is, amely tétlenül szemlélte a magyar szabadságharc leverését. Ennek a felismerésnek a következtében nyilvánítja ki mindig, amikor erre alkalom adódik, ragaszkodását az ötvenhatos forradalom emléke iránt. 1956, te csillag című, a forradalom harmincadik évfordulójára írott versében, amely mintegy Petőfi Sándor 1848 című és Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag kezdetű költeményére válaszol, benső meggyőződéssel tesz hitet a forradalom emléke és hagyománya mellett. A múlttal történő szembesülés leginkább érdekes, és világszerte nagy sikert aratott eredménye Faludy György Pokolbeli víg napjaim című önéletrajzi regénye, amely először Katleen Szász fordításában My Happy Days in Hell címmel 1962-ben Londonban jelent meg, ezt követte a német, a dán, a francia, a svéd és a japán kiadás. Az önéletrajzot 1968 és 1971 között folytatásokban közölte a torontói Menora című magyar-zsidó hetilap. Magyarországon először (kibővített formában) 1987-ben az AB Független Kiadó és az ABC Független Kiadó gondozásában mint szamizdat jelent meg, a rendszerváltozás után a Magyar Világ Kiadó jóvoltából több kiadásban is az olvasó kezébe került. Faludy György önéletrajza az 1938-tól 1953-ig tartó időszakot, vagyis mindössze tizenöt esztendő történetét dolgozza fel. Az első: Franciaország című fejezet az emigrációba vonulás és a náci hadsereg elől való menekülés történetét, a második: Afrika című fejezet a marokkói kalandokat, a harmadik: Egyesült Államok-Magyarország című fejezet az amerikai emigrációt, majd a hazatérést és az itthon szerzett tapasztalatokat, a negyedik: Andrássy út 60.-Kistarcsa című fejezet a letartóztatást és a rabság első hónapjait, végül az ötödik: Recsk című fejezet a kényszermunkában töltött esztendőket mutatja be. Az emlékirat nem tér ki részletesen a tizenöt esztendős élettörténet valamennyi eseményére, az Egyesült Államok hadseregében töltött időszaknak például csupán néhány epizódját villantja fel, és szinte alig beszél a csendes-óceán-i hadszíntéren hadszíntéren szerzett tapasztalatokról. Faludy könyvének - a recepció tekintetében is - kétségtelenül legfontosabb fejezetei a sztálinista zsarnokság fogságában szerzett megrendítő szenvedéseket és megaláztatásokat elevenítik fel. A recski kényszermunkatábor történetéről ő adott először igen szuggesztív személyes 45
