Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)
Drakula sugalmazására... Türelmetlenül meredtem az öregre, zavart a kacagása. „Dehát ez nem is akkora nagy baj - magyarázta Ármin apó kedélyesen a székelyek sem úgy beszélnek magyarul, ahogyan mások." „Ezt ő nem érti? - jött váratlanul indulatba a szintén jelenlévő Páun ezredes -, magyarok vagy nem magyarok azok a kurva székelyek?!?" „Magyarok, persze, de különösen beszélnek, összetéveszthetetlen nyílt E-vel például, ezért azután a többi magyarok közül, akiknek ez szintén azonnal feltűnik, sokan kinevetik, ki is gúnyolják őket, a magyar beszédnek is vannak változatai ezredes elvtárs, ne gondolja a domnu colonel, hogy mi románok is egyformán beszélünk, az erdélyiek is, az oltyánok is, a moldvaiak is másképpen beszélnek, az erdélyiek egy része példának okáért felismerhetően lágyítja a szavakat, még érthetőbben nyeznek ezek a derék emberek, gyakorolja ezt például Spiridon főhadnagy elvtárs is, akkor ha a gyanakvó székelyek rá is jönnek buzgalmukban, hogy mégsem teljesen az övék, nem magyar, azt hihetik legalább, hogy erdélyi. Ilyen egyszerű..." Hát igen, doktornő ilyen egyszerű, ilyen egyszerű volt minden. „Hát nyezzél akkor Nicolae - vigyorgott sokatmondóan Páun ezredes, mint aki végre tisztába jött a világ titkai közül egynémellyel -, nekem mindegy, ha sipítozol, mint a csángók!", mert erről is beszélt a feltűnően tájékozott öreg órásmester, s ravasz fekete szeme közben gúnyosan villant meg, mint egy szemafor: „akár őzhetsz is - folytatta Páun, bizonyítva, hogy igenis mindenre odafigyelt, ami elhangzott -, mint a szegediek, ahonnét Horthy admirális is jött, egy tenger nélküli ország tengernagya, s fehér lován büszkén feszítve indult meg elfoglalni az országot, tőlünk, megszálló románoktól, akik, meg kell mondanom, meg is könnyítettük a dolgát ebbéli igyekezetében, hiszen levertük a gyilkolászó pesti kommunárok lázongását, és elüldöztük a szép Pestről Kun Bélát és bandáját!..." Igen, ennyit tudott körülbelül Páun ezredes, s még ez is sokkal több volt annál, mint amit akkoriban én tudhattam, hát buzgón bólogattam, odafigyeltem az öreg órás tanítására, és elkezdtem nyögve nyezni, a szavakat kifacsarva, és hülyén lágyítva beszélni magyarul, de persze ezt akkor azonnal elfelejtettem, ahogy az első székellyel találkozhattam, amiután egy szörnyű viharos éjszakán mégiscsak megérkeztünk abba az isten háta mögötti volt vadászkastélyba, hiszen akkoriban ebben a balcsillagzat alatt szenvedő faluban alaposan felgyorsultak az események, szinte kitört egy népfelkelés is, de nekünk minderről nem volt tudomásunk, mi csak annyit tudtunk érkezésünkkor, hogy néhány őshonos atyafinak megjelent az ördög, ezen Gelu nagyképűen röhögött is, engem viszont valami ismeretlen eredetű szorongás kerített hatalmába, s amikor a vaksötétben fölfele araszoltunk a hegyi úton, zuhogni kezdett az eső is, és bőrig áztunk, amíg nagy nehezen felhúztuk a ponyvát... Olyan iszonyatos felhőszakadás zúdult ránk, hogy szinte bőgött körülöttünk a hatalmas rengeteg, s mivel én emlékeztem arra, hogy Drakula némely látogatását szintén efféle viharok előzték meg vagy kísérték, meg voltam győződve arról, hogy most is ő, vagy azt a kis falut különös előszeretettel meg-meglátogató ördög ólálkodik a környéken, s a vihar az üdvözlete számunkra, isten hozott a rémségek birodalmában! ha szabad cinikus lennem? Most így, utólag könnyen beszélek, de akkor a zabszem sem fért volna a... Hihetetlen iszonyatos szélvihar rázta a fákat, mozgatta a kocsit, tépte az átázott pony13
