Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)
jön, mielőtt végleg kínkastélyába, a képzeleten túlra ragadna magával, már nem engedett vissza az apaként gondomat viselő Páun ezredes, s egy bojárházban utaltatott ki nekem egy padlásszobát - több tiszttársunk is lakott a hatalmas, több emeletes épületlabirintusban, a házigazdánkat nyilván valahová a Baraganba telepítette ki a lakosságról éjt nappá téve gondoskodó kommunista párt -, ahol pontosan úgy éreztem magam éjszakánként, amikor a kert fái sírtak a szélben, mint az árvaházban, vagy a kórházban, de ahol végre keresztemet is nyugodtan az ágyam fölé akaszthattam, a Fanéi által rámbízott fokhagymakoszorúk alá, reménykedve, hogy a fokhagymák és a kereszt ereje talán megvéd; nyugodtan kitehettem a keresztet, ebben a barátságos, félhomályos szobácskábán ugyanis nem fogadtam látogatókat - kit is fogadhattam volna és miért? s ha hazakerültem a fárasztó nap után, szívesen heveredtem le az ágyamra, s hallgathattam, hogy az összeaszott, töpörödött öregasszonyok homokmezőn távolodó fejére emlékeztető fokhagymák hogyan verődnek egymáshoz a huzatban vagy a nyitott ablakon beszökdöső szélben. Azt hiszem, mégiscsak boldogan verődtek egymáshoz, mint ahogy én is kezdtem egy kicsit biztonságban érezni magam, s miközben nem mindennapi dalokat varázsoltak elém, képzelgéseimtől elgyötörtén, félálomban mindég nagymama ösvényen közeledő alakját láttam, és időnként, amikor az ABC-t mondogatva és erősen az Úristenre gondolva, szívem megtelt hálával és szeretettel, a Mindenható örök kegyelme belém is átsugárzott, s időnként már az életemet is tervezgetni kezdtem, eljövök a Cégtől, gondoltam, megnősülök, gyermekeim körülöttem fognak kerengeni a játszótéren, és sütni fog a nap, átsüt feleségem szőke haján, mert szépnek, szőkének, kék szeműnek képzeltem a feleségemet, s ha néha belezavarodtam az ABC-be, s elsírtam magam az Urat látva (aki ott állingál az elágazó ösvényeknek mindjárt az elején, és ám Iám még az ilyen tévelygő, tisztátalan pokolbéli fajzatok által üldözött, bűnös lelkeknek is megbocsát, mint én!), megnyugtató, boldog álmokba menekültem; nagymama sütötte nekem ilyenkor a palacsintát a régi roskatag házikó konyhájában, vagy az a nő tárta ki felém szívfájdítóan fehér karjait, akinek akkor még a nevét sem tudtam, s akit Gelu akkor áprilisban behajtott a vízbe, és akinek az arcán, a brutális harapásai okozta sebekből szivárgott a vér, de a kegyelem ritka álmaiban, szív alakú arcocskáján semmiféle seb nem látszott, egy hintaszékben ültem, egyenruhában, és ő a maga körül mindent felperzselő szerelemről énekelve előttem vetkőzött a napfényben, felém repültek, mint a madarak, ruhadarabjai: szoknyája, blúza, inge, melltartója, s megcsodálhattam testének szokatlan szépségét, s nagyon sajnáltam, hogy amikor már meztelenül, kitárt karokkal, ajkát kíváncsian nyalogatva, s sóváran bámulva rám, megindult felém, mindég felébredek, mert az utcán zörögni kezdenek a tejeskocsik egymáshoz ütődő kondérjai, s a láthatáron egy rózsaszínű, lassan mindenképpen bíborvörössé váló és Drakula szemére emlékeztető folt jelzi, hogy hamarosan felkel a nap... Drakula hosszú hónapokra kitűnt a képből, békén hagyott, nem látogatott meg, ébren sem, álmaimban sem, képzelegni se képzelegtem róla, emléke se zar- gatott. Békés periódus volt ez, életem, tán legbékésebb periódusa, de így, utólag visszatekintve, az elkövetkező borzalmas események kilátójából tűnődve, amolyan vihar előtti csendnek felel meg mégis ez az időszak; semmi nem utal az idő 11
