Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)
még néhány ilyen alvilági bandita is meg tudhat félemlíteni benneteket, nem is érdemlitek meg tökfejek, hogy a román kommunista párt öklének is nevezett-belügyi szerveknél tevékenykedjetek..." S újabb és újabb feladatokkal bízott meg bennünket, amelyek az elnyúló gyógykezelésem idejének unalmas tespedtsége után kimondottan jól is jöttek, kissé fel is ráztak, új erővel töltöttek el a nép ellenségei elleni kíméletlen írtóhadjárataink, amelyeket Páun ezredes keresztes vitézként vezetett, s amelynek újabb lendületet adott az ellenség hihetetlen méretű elszaporodása, az osztályellenségek annyian voltak, mint mezőn a fű, égen a csillag; töménytelen mennyiségben zúdultak a védtelen társadalomra, mint nyáron, húsra, élőlényre a legyek... Szanatóriumi kezelésem egyebekben főként hidegfürdőkből és állandó testedzésekből állott, tornából, futógyakorlatokból, s a neves orvostisztek személyes felügyelete mellett tornászhattam, emelhettem a súlyzókat, lóghattam fejjel lefelé a kötélen, talán, hogy szédüljön már el a fejemben lakó démon, és rohangálhattam előre és hátra a katonakórház hatalmas parkjában, amíg össze nem rogytam a fáradtságtól, s vörös karikák nem kezdtek el ugrálni sajgó szemem előtt, és a veríték át nem ütött a trikómon. Hiába magyaráztam elkeseredetten, hogy a fáradtság előidézte vörös körök a legveszélyesebbek, mert nagyon hamar a Maja arcán szivárgó vércsíkká alakulhatnak át, meg is nőhetnek, végérvényesen elsodorhatnak, hogy Drakula sötét, bíbor és pillátlan szemévé változva át örökre foglyul ejthessenek; de ők csak röhögtek rajtam, újabb és újabb hidegfürdőket ajánlottak, míg tüdőgyulladást nem kaptam, akkor meg nyomták belém a drága penicillineket, nehogy megkrepáljak, hiszen mégiscsak az állambiztonság szépreményű fiatal tisztje voltam, s elvesztésem felmérhetetlen károkat okozhatott volna az új világot építő szocialista társadalmunknak. Páun ezredesnek sem tetszett ez az egész cirkusz, s a közbenjárására (hosszadalmas és meddőnek tűnő viták után) végre gyógyultnak nyilvánítottak, bár őszintén meg kell vallanom, korántsem volt minden magas rangú orvostiszt ezen a véleményen, egyesek további gyógyszeres kezelésemet is fontosnak tartották volna, súlyos depresszióm és egyre nyilvánvalóbb skizofréniám miatt; más, szintén magas rangú orvostisztek viszont - láttam az arcukon - nem is értették ezeket a speciális kifejezéseket - depresszió! skizofrénia -, s ezért azután ők nem is tartották fontosnak, hogy szakavatott, tanult lélekgyógyászok is megvizsgáljanak, s mivel akkoriban a pszichológiát még kifejezetten burzsoá áltudománynak tartották - az új ember erős, szép és bátor, és soha nem kételkedik önmagában, nincsen is lelke etc. -, erre akkor még nem is került sor; Páun állítólag azt mondotta a kórház orvosezredes igazgatójának, a kiváló sebésznek, hogy egyszerűen nem hagyja, hogy holmi burzsoá lélekkufár-kurvák vizsgálódjanak az ő beosztottja agyában, ha arról képzelgek, hogy Drakula vagyok, s végrehajtom a feladatokat, még mindég jobb, mintha nem képzelegnék senkiről és semmiről, viszont gyáván megfutamodnék, amikor a burzsoázia ügynökeit, kémeket, kulákokat az örökösen áskálódó istenverte entellektueleket, komor korunk legfőbb ellenségeit kell leleplezni, és amíg én el tudom végezni a feladataimat, amelyekkel a párt és ő maga megbíz, addig akár arról is képzeleghetek, elvtársi kedvemben, hogy én vagyok az új Antikrisztus, őt ez sem zavarja túlságosan, azt viszont, hogy különféle, 6
