Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)
a kitelepítéseket és letartóztatásokat protekcióval és némi vakszerencsével megúszó úgynevezett lélekgyógyászok turkáljanak az agyamban, nem tartja célravezetőnek, nem is engedélyezi!... Itt már nem lehetett több vitáról szó, hosszú, majdnem húsz hónapos kezelés után hagyva el a kórházat, visszatérhettem darab időre elhagyott életembe. Drakula - aki a szanatóriumi szobámba is természetesen többször meglátogatott, teleholdas éjszakákon, amikor a szél úgy sírt a park szomorú fái között, mint egy részeg kintornás felesége temetésén - visszatérő sátáni hahotájával már-már tényleg az őrületbe kergetett, s akkor kezdett el beszélni is hozzám!... Hogy ez új fejlemény lenne, a doktornő szerint?! Nem mondtam volna, hogy addig is többször megszólalt, stentori röhejét félbeszakítva és szúrósan nézve rám, de hogy miről beszélt, soha nem tudhattam meg, mert valami teljességgel idegen, számomra felfoghatatlan nyelven szónokolt, és arckifejezéséből sem következtethettem arra, hogy mit is akar mondani, hiszen arca mozdulatlan volt, mint egy szfinxé, és fekete szemét merően szegezte rám, úgy éreztem magam, mint egy gombostűre tűzött pillangó, amelyik még ideig-óráig mozog ugyan, szárnyait is képes még öncsaló módon emelgetni, és átmenetileg ez hiú, badar reményekkel töltheti el, de hamarosan gyengülni kezd és megérti, hogy vége, aztán megérzi a fájdalmat is, amit a potrohát átszúró tű okoz, hogy végül tudatának utolsó tudatos észleletei szerint komoran döbbenhessen rá arra, hogy hiába minden, hiába erőlködik többé, úgysem képes megmozdulni: fogoly... A legteljesebb keserűségben teltek tehát a napjaim és éjszakai jelenéseimről hiába próbáltam beszámolni, az orvos ezredesek, alezredesek, őrnagyok és kapitányok nyíltan röhögtek rajtam és altatókat írtak fel, amelyektől tompán, bódultán ébredtem és egész nap úgy kóvályogtam, mint egy alvajáró. Csupán Fanéi őrmester hitt nekem, a katonakórház főszakácsa, s miután elmeséltem neki - remegve az idegességtől -, hogy hogyan jelenik meg Drakula ocsmány fekete madár képében a park szélben sikoltozó fái között, vagy hogyan ólálkodik farkas formáját öltve a szökőkút körül és időnként idegesen a holdra vicsorítva hogyan kezd vonítani, őrületbe kergetve a kórház körül settenkedő kóborkutyákat, résztvevőén pislogott rám, és két fokhagymakoszorúval is megajándékozott, ezeket a magas drabális, százhúsz kilós, kelt tészta képű, kancsal szakács saját kezűleg rakta fel az ágyam fölé, vele szerencsém volt, hitt nekem, mert oltyán falujában ugyancsak hallott harangozni a szép leányzókat kísértő mohó és vérszomjas vámpírokról, akik eljártak a lányos házakhoz, hogy elcsábítva a kikapós leányzókat, torkon haraphassák és vámpírrá tehessék őket, ezért azután saját kezűleg vert be egy hatalmas kampós szeget az ágyam fölé a falba, és erre akasztotta a két fokhagymakoszorút, a kettőn összesen hatvanhat fokhagyma virított; ez bűvös szám, mondogatta, s ugyancsak megrémísztheti a kurva, tisztátalan prikuli- csokatü A keresztemet sajnos nem akaszthattam ki, noha állandóan magammal hordtam, soha nem váltam meg tőle, pedig az akkori időkben ez komoly veszélyekkel is járhatott volna, hiszen engem, mint állambiztonsági tisztet, a kereszt puszta léte is végveszélybe sodorhatott volna, azonnal az árulás tagadhatatlan bizonyítékát láthatták volna benne vádlóim, ama árulás tagadhatatlan tárgyi bizonyítékát, amelyik egyértelműen bizonyíthatja, hogy a vér nem válik vízzé, hogy 7
