Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Szepesi Attila: Goya – capriccio (vers)
Szepesi Attila Goya-capriccio Imádd e kormos kecskebnkot... Fölélik ági/ tornyosul, mint életadó atyánk. Bambán mered ránk, csöndje mégis szótlanokat feketére perzsel. Elüszkösiilnek körben a rétek és bűzlő folyókon szerte kadáverek úsznak, mig ö - csimbókos-ádáz szőrgomolyag -fölibénk toronylik. Majmok s patkányok nyája emígy leszünk: vakogva nyívó, kunkori szolganép. Bagzó, tiizbélü, nyálacsorgó, dögre-leső, kannibáli csorda. Szarva holdsarló, rőt szeme két rubin. Segglyuka szaglik, vesszeje fölméred. Korgó szellete hő imánk és konda-hitünk busa büffenése. Gyűljünk körébe, szentül imádjuk őt, nézzük kigyúló, hipnotikus szemét: fölissza arcunk, gyermek-álmunk: csak röfögünk, üritünk-falunk, míg elpördiil - űrbe lökve - a sárgolyó. Ura immár e csontfogu, rusnya szörny. Tekintete völgyét-hegyét és vadvizeit feketére festi. 88
