Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Lőrincz György: Az elveszített sziget
Lőrincz György Az elveszített sziget Abban a faluban mind egy álom bűvöletében haltak meg a férfiak. Az öregek azt beszélték, valaha volt napnyugat felé egy sziget. Gyönyörű sziget volt, amihez hasonló nem volt több a világon. Az istentől hatalmas, lankás, bőségesen termő földekkel volt megáldva, amelyet halban gazdag folyók szeltek keresztül-kasul. A folyókat nádasokkal övezett, burjánzó, gazdag legelők övezték, amelyen csak úgy sokasodtak a nyulak, szarvasok. Városai egyedülállóak voltak, arannyal fedett templomok, csipkézett tornyú házak fénylettek, a föld gyomra pedig tele volt mesésnél mesésebb kincsekkel. Arany és ezüst bányáinak híre bejárta az egész világot. De ezen a szigeten nemcsak bővizű, lustán hömpölygő, nádasokkal övezett széles folyók voltak. Azt beszélték, a szigetet két oldalról - keletről és északról - hatalmas hegyek vették körül, a tiszta hegyi patakok csillámló, kéklő vizében csak úgy fénylettek, cikáztak a márnák, pisztrángok, s ameddig a szem ellátott - mondták - hatalmas erdőségek borították mindenütt, amelyet nem tört meg más, csak suvadásos dombok, fehéren vagy szürkén magasló kősziklák, várak, kastélyok, amelyeken esténként csillagok könyököltek, néha még a Hold is ellustálkodott, megpihent rajta, de az is lehet, hogy az arra járók csak a hegyek csúcsait vélték kősziklának, várnak, kastélynak, mert esténként, amikor mindent beborított a szárnyas sötétség, honnan láthatták, hogy a kősziklák vagy fenyők ágain lustálkodik vagy sziporkázik a Hold. Tény, hogy ez a sziget, miután valamilyen oknál fogva elveszett, egyre szépült. Az öregek emlékezete rubinttal, gyémánttal ékesítette. Mi, gyerekek, amikor ezeket a csodálatos meséket hallgattuk teljesen észrevétlenné váltunk, még a lélegzetünket is visszafojtottuk, csak úgy lapultunk az ágyban, a takaró alatt, a kályha mellett a kicsi széken, hallgatóztunk és vártunk. Nyaranta alig vártuk, hogy eljöjjön a tél, napközben alig vártuk, hogy eljöjjön az este. Ilyenkor, ha a hegyek felől belopakodott a sötétség, mert a sötétség mindig a hegyek felől osont be a faluba, télen hótalpon, nyáron bársonyos füveken - persze elfelejtettem mondani, hogy ez a falu egy hegyi falu volt - a kertek kinyúltak egészen a fenyőkkel övezett kősziklákig -, ahogy eljött az este, a férfiak olcsó cigarettára gyújtottak és kezdték:- Volt egyszer egy sziget... Azon a szigeten... És ilyenkor, miközben beszéltek, nemcsak a szavaik fénylettek, a tekintetük is, valami megmagyarázhatatlan mámor, varázslat ömlött szét az arcokon, mintha 85
