Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (VII. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
megy, a cserjék elvadulnak, nekik meg nincs pénzük. Sóhajtozik, és gondosan vezeti a vasalót a foltok és öltések között, mint hajós a bárkáját a csalóka zátonyok között. Ahogy ott állunk és beszélgetünk, a sűrű banánosból előjön egy tehén, mögötte néhány rakoncátlan pásztorfiú, majd egy hajlott hátú falusi öregember - Lule Kabbogozza. 1942-ben Lule részt vett a burmai háborúban - úgy említi ezt, mint élete egyetlen eseményét. Attól kezdve végig itt lakott a faluban, s most ő is nyomorog, mint a többiek: - What I cat? - kérdi önmagától. - Cassava. Day and night cassava. Minthogy azonban derűs természetű ember, mosolyogva mutat a tehénre. Év elején összeáll néhány család, és közös pénzen vesznek a piacon egy tehenet. A tehén aztán ott legel a faluban, fű van elég. Amikor elérkezik a karácsony, levágják a tehenet. Ebből az alkalomból mindannyian összegyűlnek. Mindenki figyeli, hogy igazságosan osztják-e el a húst. A vér nagyobb részéből áldozatot mutatnak be az ősöknek (a tehénvér a legértékesebb áldozat). A maradékot azonnal sütik, főzik. Ez az év egyetlen olyan napja, amikor a falu húst eszik. Aztán újra vesznek egy tehenet, és egy év múlva megint lesz hús. Ha erre járok, nézzek be hozzájuk - invitálnak. Lesz majd pombe (banánsör), lesz waragi. És annyi húst kapok, amennyit csak akarok! Előadás Ruandáról Tisztelt Hallgatóim, előadásom témája Ruanda. Ruanda kis ország, olyan kicsi, hogy az Afrikáról szóló könyvek térképein gyakran csak egy ponttal jelölik. Csak a térképek magyarázó szövegében olvashatják, hogy az a pont ott, a kontinens legközepén, az a hegyvidéki Ruanda. Afrikára inkább a síkságok és fennsíkok a jellemzőek, Ruanda viszont csupa hegy. Ezek a hegyek két-háromezer méter magasra nyúlnak, de néha még magasabbra. Ezért nevezik gyakran ezt a vidéket Afrika Tibetjének - egyébként nemcsak a hegyek miatt, hanem az ország különlegessége, mássága, elkülönültsége miatt is. Ez a másság, a földrajzi adottságokon kívül, a társadalmi berendezkedésre is vonatkozik. Míg ugyanis az afrikai államok lakossága általában sok törzsből tevődik össze (Kongót háromszáz törzs lakja, Nigériát kétszázötven stb.), addig Ruandában a társadalom homogén, egyetlen nép, a banyaruandák alkotják, akik hagyományosan három kasztra tagolódnak: az állattartó tutsikra (a lakosság 14%-a), a hutu földművesekre (85%) valamint a napszámos és cselédmunkát végző twákra (1%). Ez a kasztrendszer (amely bizonyos analógiát mutat az indiai kasztrendszerrel) évszázadokkal ezelőtt alakult ki, egyébként még ma is vita tárgya, hogy mindez a XII. században vagy csak a XV. században történt, erre vonatkozóan ugyanis nincsenek semmiféle írott források. Annyi bizonyos, hogy az ország évszázadok óta királyság volt, amelyet a tutsi kasztból származó uralkodó, a mwami irányított. A hegyektől védett királyság zárt állam volt, nem tartott kapcsolatokat más népekkel. A banyaruandák nem indítottak hódító hadjáratokat, de idegeneket sem engedtek a területükre - ugyanúgy, mint valamikor a japánok - ezért aztán pl. a 66
