Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (VII. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Elsőnek Stone Singewendát és feleségét, Victát látogattuk meg. Stone huszonhat éves, és otthon üldögél, mert idénymunkásként szokott építkezéseknél dolgozni, de most nincs munka. Victa dolgozik: van egy kis maniókaföldjük, azt műveli, abból élnek. Victa minden évben szül. Négy éve házasok, négy gyerekük van, az ötödik útban. Itt az a szokás, hogy a vendéget meg kell kínálni valamivel, de Victa és Stone nem kínálnak minket - nem igazán van mivel.

Más a helyzet Simon szomszédnál, ő azonnal kitesz elénk egy tálka földimogyorót. Dehát Simon tehetős ember: van biciklije, s ami ezzel együttjár, van foglalkozása. Simon bicycle trader. Ebben az országban kevés a nagy út. És kevés a teherautó is. Milliószámra élnek emberek olyan falvakban, amelyekbe nem vezet út, ahova nem jutnak el teherautók. Ezek az emberek a leginkább kárvallottak, ők a legszegényebbek. Messze, túl messze laknak a piactól ahhoz, hogy fejük tetején elcipeljenek oda néhány manióka gumót, egy fürt matokát (zöld banánt) vagy egy kis zsáknyi sorghumot -, azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek vidékükön teremnek. Nem tudják eladni a termést, így aztán pénzük sincs, tehát vásárolni sem tudnak - a nyomor reménytelen köre ezzel bezárul. És ekkor megjelenik biciklijével Simon. Biciklijén a legkülönfélébb, házilag készített berendezések találhatók: csomagtartók, zsákok, csipeszek, támasztékok. Sokkal inkább szállításra, mintsem utazásra szolgál. Simon és a sok ezer többi Simon ezzel a biciklivel, kis fizetség fejében (kicsi, mert itt egyfolytában a garasos gazdálkodás övezetében mozgunk) elviszi az asszonyok áruját a piacra (az asszonyokét, mert a kiskereskedés a nők foglalkozása). Simon azt mondja, hogy minél messzebb van egy falu a nagy úttól, a teherautótól és a piactól, annál nagyobb benne a szegénység. Legrosszabb a helyzet ott, ahol a parasztok túl messzire laknak a piactól, és semmiképpen nem tudják értékesíteni árujukat. Mivel pedig az európaiak, jegyzi meg Simon, kizárólag a városokat látogatják, és a nagy utakon közlekednek, el sem tudják képzelni, milyen a mi Afrikánk.

Simon egyik szomszédját Apollónak hívják - meghatározhatatlan korú, sovány, szűkszavú férfi. A háza előtt áll, és egy deszkán az ingét vasalja. Nagy, öreg, rozsdás, faszenes vasalója van. Az inge még öregebb. Ahhoz, hogy leírhassam, a műkritikusok, a szeszélyes posztmodernek, a szuprematizmus, a vizuál-art és az absztrakt expresszionizmus szakértőinek nyelvét kellene segítségül hívnom. Ez az ing a patchwork, az informel, a kollage és a pop-art remekműve, a Kampalából idefele jövet látott szorgalmas szabók legélénkebb fantáziájának szüleménye. Annyi rajta a legkülönfélébb alakú, színű, textúrájú rongyokból, maradékokból varrt folt, hogy már lehetetlenség megállapítani, milyen színű, milyen eredetű vászonból készült az elsődleges ősing, amely az átalakítások, átszabások hosszú folyamat révén vált azzá az inggé, amely most Apollo vasalódeszkáján fekszik.

A bagandák igen nagy figyelmet fordítanak a tisztaságra és az öltözékükre. A szomszédos karamadzsongokkal ellentétben, akik lenézik az öltözéket, mert a legszebb dolognak a mezítelen emberi testet tartják, a bagandák csinosan és nagy gonddal öltözködnek, karjukat csuklóig, lábukat bokáig takarva.

Apollo azt mondja, most jobb a helyzet, mert végétért a polgárháború, de rosszabb is, mert esett a kávé ára (a 90-es évekről van szó), ők pedig kávétermesztésből élnek. Senkinek nem kell a kávé, senki nem jön ide érte. A kávé tönkre65