Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Csordás Gábor: Rontás és reménység (vers)
Csordás Gábor Rontás és reménység Ez a mű nem jöhetett volna létre Paavo Haavikko kéziratban megismert Kalevala-értelmezése, néhai barátom, Szintai István segítőkész támogatása, valamint Varsó hideg telei nélkül. I. Ajnó Szólt vajákos Vejnemöjnen, öreg istenek utóda, teremtő titkok tudója: „Kicsi Ajnó, ülj le mellém, ősi titkot őriz elmém, halld szavam a kezdetekről: Eg és víz volt itt először. Véghctetlen éjszakában vízimadár szállt magában. Párja nem volt, azt kereste pihés szárnya, puha teste öntudatlan ösztönével. Szállt, csapongóit szerteszéjjel meg nem állva. Míg egy ízben meg nem látta lenn a vízben tükörképét, teste mását. Megszakítva szárnyalását szernlélgette szép alakját, és a tenger síma lapját szárnya széle fölszántotta. így támadt a szél, azóta hullámtarajos a tenger." Meséjét az öregember, Vejnemöjnen folytatja már: „Szállt tovább a vízimadár. Tajték törte teste mását, s nem lelt helyet, hol tojását kikölthetné, egy szemernyi szárazát, mert nem volt semmi. Atbucskázott, és a hátán szállt tovább, a tér fonákján. Fészket rakott önmagából. Nem lett csibe a tojásból: szárny-szította szélben szállva megbillent a kotla szárnya. Szárny fonákján fészke bomlott, hullt a tojás, hullva hullott. Törve tört a tenger lapján, szertefröccsent széthasadván. Fölgomolygott, égten égett, elnyelte a sötétséget. Héjából lett fönt az égbolt, fehérjéből a fehér hold. Sárgájának egy darabja lett az új ég fényes napja. Heggyé-völggyé többi része, világunkká vált egésze. Ahány csillag fent aranyló, így született, kicsi Ajnó, s nem tud senki e titokról, mert nem élt még ember akkor, csak az öreg Vejnemöjnen. “ Míg meséjét mondta fönnen, öreg Vejnö szíve sajgott, vére vágyaktól viharzott. „Mit ér a titkok tudása, a valóság száz varázsa! Amit elmém összegyűjtött, míg szerelmek láza űzött, 30
