Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés

alkalmas, sokrétű gazdagságát bármely világnyelv megirigyelhetné. Az igaz, hogy két dolog tekintetében minden „civilizált" nyelv mögött elmarad a sziú: nem ismeri a hazugságot (olyannyira, hogy szava sincsen rá), s hiányzanak szótá­rából a káromló, átkozódó, obszcén kifejezések. Ha megharagszik, a medve mor­gását utánozza. (Talán azért, mert tudja: a harag, a düh az állati ösztönök legmé­lyéről fakad, ez okból nem méltó rá, hogy emberi szavakba foglaljuk.) Káromkod­ni a sziúk az USA hadseregében és börtöneiben tanultak meg - természetesen an­golul: ez volt számukra az európai - „zsidó-keresztény"-kultúra egyik első hoza- déka. (Iménti elmélkedéseim a felületes látszat ellenére sincsenek ellentmondásban azzal, hogy a világ összes nyelvei közül anyanyelvemet tartom a legkülönbnek: hisz ezt ismerem legkülönbül.) * Még mindig a nyelv ürügyén. A kicsi gyermek a szót komolyan veszi. Létfon­tosságú számára, hogy a lehető legteljesebben, legkifejezőbben adja tudtul azt, ami foglalkoztatja, ami a szívét nyomja. (Felnőttkorra ez az ösztönös törekvés la­zul, módosul, torzul, vagy legalábbis differenciálódik.) Minthogy a nyelvet bátran s alkotó módon sajátítja el, se szeri, se száma üde szemléletű, gyönyörűséges talá­latainak. E gyöngyszemek létrejötte elsősorban annak köszönhető, hogy a gyer­mek gondolkodását még nem korlátozzák megcsontosodott előítéletek, képzet- társításai ezért bátrabbak, szabadabbak, mint a felnőtteké. E bátorságnak, szabad­ságnak aztán az iskola a legtöbbjüknél előbb-utóbb a szárnyát szegi. Az iskola - vagy már a család. Helyrehozhatatlan mulasztásaink egyike, hogy nem jegyeztük föl gyermekink kezdeti szavait, szólásait, mondatait. Mégis: íme egy-két adalék az előző bekez­déshez: Nincs még ötéves Bálint fiam, amidőn egy nap együtt ballagunk át a gyalogos aluljárón. Fölöttünk épp egy hosszan tolató tehervonat dübörög.- Apu, - szólal meg a fiam, - itt olyan nagy szürke morgás van. Más. Kisebbik unokánk, a két és fél éves Ábel köszönti Jancsi bohóc nevű babá­ját, imigyen:- Jó reggelt, Csihobócl Hogy aludtál? Egyenesen? Jó, akkor megyünk a doktor bácsihoz. Ismét Ábel (az anyjához, kérlelve).- Ne menj ki, anya, mert akkor nem lesz gazdám! * A nyár eseményeiből: Szentté avatják Boldog Kingát. A történelmi egyházak tanácskozásán a kulturális miniszter ismét szót emel az állam és az egyház szétválasztása ellen. A hat parlamenti párt egyetért abban, hogy meg kell emelni a pártok költségve­tési támogatását. A nagyobbik ellenzéki párt mértéktartó: mindössze 20-30 %-os emelést tart célszerűnek; ez a várható inflációs növekedés 2-3-szorosa. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom