Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: Vizek ura
Ciánszőke Tisza Körmendi Lajos Vizek ura A folyó születése Időtlen idők óta pusztított már az aszály. Kiégett a fű, kiszáradtak a fák, elhullott állati tetemek bomlottak. A szél forró volt és hatalmas porfelhőket kergetett a végtelen pusztán. Minden élőlény, ha volt még jártányi ereje, elvándorolt a hegyek felé, néha beleszimatoltak a levegőbe, azt várták, megérzik a víz illatát. Egyetlen hatalmas fa állt még zöld lombkoronával a síkságon. Az arasznyi repedésekkel ráncolt földön léptek dobbantak. Egy férfi közeledett a nagy fához. Megállt előtte, körbejárta, aztán ütni kezdte a dobot, himbálta magát, néha valami morgásféle tört elő a torkából, lépett egyet, dobolt, rövid, erőteljes kiáltást hallatott, fordult, lépett, morgott, dünnyögött, dobolt, forgott, dobolt, forgott, dobolt, forgott, majd egy félelmetes, torokhangú üvöltést küldött az ég felé, s megállt. Fojtott, delejes hangon szólalt meg. Ó, Felső Világ Ura! O, Vizek Ura! O, Zöld Szín Ura! Segíts! A férfi lassan mozogni kezdett, rá-rávert a dobra. Segíts! Lassan megfordult. O, Felső Világ Ura! Segíts! Fordult egyet. Legyen víz! Segíts! Legyen zöld! Segíts! Legyen fű! Segíts! Forgott. Segíts! Segíts! O, Felső Világ Ura! Föld megmozduljon! Nagy fa kidőljön! Törzse legyen a puszta folyója! Aga legyen a síkság folyója! Lombja legyen a folyók ártere! Segíts! Föld megmozdult. Nagy fa kidőlt. Törzse lett a Tisza. Ága lett az Aranka, a Maros, ága lett a Körös, ága lett a Zagyva, a Sajó, ága lett a Bodrog, a Kraszna, ága lett a Szamos... Lombja lett a folyók ártere. Lett víz. Lett zöld. Lett fű. Lett sok élőlény. 79
