Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: Vizek ura
Történelem Sok ember jött a folyóhoz kelet felől. Elcsigázott lovasok huppantak le a nyeregből, a vízhez mentek, ittak. Jó volt a víz. A fáradt lovak is a vízhez mentek, ittak. Jó volt a víz. Szekerek értek a folyóhoz, asszonyok, gyerekek szaladtak inni. Jó volt a víz. Az emberek mosolyogva vertek tábort: jó a víz! Nézték: van sok élőlény. Van jó víz. Van sok zöld. Van kövér fű. Itt jó lesz nekünk, mondták. Este nagy tüzet raktak, főzték a folyóból kifogott halat. Fáradtan ültek, némán nézték a felcsapó lángokat. A végtelen pusztára gondoltak, ahonnan jöttek. Felpillantottak néha a csillagokra is, fürkészték a jövőt. Aztán megették a halat. Jó itt a hal, mondták, és hallgattak tovább. Sok idő telt így el. A folyó nem számolta az éveket. Sok ember jött a folyóhoz kelet felől. Foglyul ejtették vagy leölték azokat, akiket ott találtak. Az elcsigázott lovasok lehuppantak a nyeregből, a vízhez mentek, ittak. Jó volt a víz. A fáradt lovak is a vízhez mentek, ittak. Jó volt a víz. Szekerek értek a folyóhoz, asszonyok, gyerekek szaladtak inni. Jó volt a víz. Az emberek mosolyogva vertek tábort: jó a víz! Nézték: van sok élőlény. Van jó víz. Van sok zöld. Van kövér fű. Itt jó lesz nekünk, mondták. Este nagy tüzet raktak, főzték a folyóból kifogott halat. Fáradtan ültek, némán nézték a felcsapó lángokat. A végtelen pusztára gondoltak, ahonnan jöttek. Felpillantottak néha a csillagokra is, fürkészték a jövőt. Aztán megették a halat. Jó itt a hal, mondták, és hallgattak tovább. Sok idő telt így el. A folyó nem számolta az éveket. Sok ember jött a folyóhoz kelet felől. Foglyul ejtették vagy leölték azokat, akiket ott találtak. Az elcsigázott lovasok lehuppantak a nyeregből, a vízhez mentek, ittak. Jó volt a víz. A fáradt lovak is a vízhez mentek, ittak. Jó volt a víz. Szekerek értek a folyóhoz, asszonyok, gyerekek szaladtak inni. Jó volt a víz. Az emberek mosolyogva vertek tábort: jó a víz! Nézték: van sok élőlény. Van jó víz. Van sok zöld. Van kövér fű. Itt jó lesz nekünk, mondták. Este nagy tüzet raktak, főzték a folyóból kifogott halat. Fáradtan ültek, némán nézték a felcsapó lángokat. A végtelen pusztára gondoltak, ahonnan jöttek. Felpillantottak néha a csillagokra is, fürkészték a jövőt... A folyó nem számolta az éveket. A folyó látogatása A folyó szépnek látta a föléje hajló fűzfákat, a ragyogó napsütést, az éjszaka csillagos palástját, a virágzó fákat, a dús mezőket, a szorgalmas méheket, a pillangókat, a kérészeket, a hangos madarakat, a békákat, a siklókat, szerette a szelet, a felhőket, az esőt, a havat, a távoli szántóföldeket, a lovakat, teheneket, juhokat, de különösen az embereket, akiknek örömmel nyújtotta át a legszebb süllőket, kecsegéket, harcsákat, csukákat, pontyokat, s közben szívesen hallgatta beszédjüket a távolabbi városokról, piacokról, házakról, boltokról, templomokról. A folyó nem számolta az éveket. 80
