Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Lengyel András: Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban (Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának kompenzálására)

leplezi. Ennek a megoldásnak alighanem megvan a maga véletlenszerű életrajzi magyarázata. Ez a novella ugyanis - ellentétben a Vörös ökör-rel - nem a Színházi Elet személyes intimitásokra kíváncsi olvasói elé volt szánva, hanem az exkluzív irodalmi lap, a Nyugat elit olvasói elé. S a cím alatt olvasható szerzői ajánlás szerint Osvát Ernő emlékének szánta a szerző - azaz, többszörösen is igényes, irodalmi produkcióra vállalkozott. Az „önéletrajziságnak" így itt közvetlenül nem lehetett helye. Ám azzal, hogy a Vörös ökör fiktív Kosztolányi Dezsőjéből a Csókban Esti Kornél lett, egy olyan azonosítás következett be, amely messzemenően meghatározta a könyv szövegének genézisét. Ezzel lehetővé vált ugyanis a szerzői alakmás megkettőzése, a fiktív Esti Kornél név és a saját szerzői név (Kosztolányi Dezső) fikcionalizálása, illetve a kettő összekapcsolása révén. Azaz, a valós szerzői én, a fiktív „Kosztolányi" és a fiktív Esti immár szétválaszthatatlan alakzattá szerveződött.

Ez nagyon szépen kiderül a Nyugat 1930 őszi számaiban közölt két újabb Kosztolányi- novella poétikai megoldásából (A világ legelőkelőbb szállodája: II. 281-288., Boncolás: II. 345- 347.). Mindkét szöveg ugyanis egyes szám első személyű narrációjú s alcímeik szerint mindkettő „Esti Kornél följegyzése". Azaz, a történetet mindkettőben immár Esti meséli el (bár a szövegbe be sem lép), implicit szerzővé válik, de szerzőként mindkét szöveget mégis Kosztolányi jegyzi. Ezzel az egyes szám első személyű narráció közvetítetté: Esti Kornél „hangjává" válik - anélkül, hogy Kosztolányinak föl kellett volna adnia „önéletrajzias", ön- megnyilvánító ambícióját. (Ezt a poétikai eljárást, persze Kosztolányi utóbb részben föladja, de a lényeg változatlanul megmarad: „Kosztolányi", Esti és a szerzői én hármassága él.)

De a Csóknak mindezen túl is van számunkra hozadéka. Érdekes, sőt kimondottan beszédes mozzanat, hogy Esti keresztneve Kornél lett. A Kornél keresztnév ugyanis alighanem az Édes Anna Vizy Kornéljára utal vissza, aki pedig saját kontextusában inkább negatív, mint pozitív regényszemélyiség, - ellentétben az iskolába kerülő, még gyerek Kosztolá- nyi/Estivel. Ez a „kornélosítás" tehát alighanem a figura „negatív" jegyeinek hangsúlyozása, a gyerek Kosztolányi/Esti félénkségének és kiszolgáltatottságának ellenpontozása. S hogy itt valóban összefüggés tételezhető a két Kornél, Vizy és Esti között, mi sem mutatja jobban, minthogy a Vizynek keresztnevet adó „történeti" személy, Exner Kornél államtitkár neve vezetéknévként (mint Exner) is bekerül az Esti Kornél-szövegekbe (vö. a könyv V. fejezetével). S nagyon jellemző, hogy az V. fejezet első, Nyugat-beli közlésekor ez az Exner-név még nem szerepel - csak valamikor azután került be a szövegbe, miután a Csókban Estiből Kornél lett. De a Kornél keresztnév megjelenése ettől függetlenül is beszédes jelzés, hiszen ez már a figura összetettebb megjelenítése felé mutat. Esti immár olyan figura, akinek személyes élettörténete is van (gyerek is volt valamikor, érettségizett stb.), s aki nemcsak egy-egy szituációban jelenik meg. S igazában ettől kezdve kell azzal is számolnunk, hogy ez az egyre plasztikusabb, újabb s újabb szituációk által is jellemzett alakmás ismételt föllépésével kapcsolatot teremt több, egymástól egyébként független szöveg között. S mint a szerző alakmása alkalmat adott az önéletrajz „öncélú", a Self önmagát dokumentáló megnyilvánulásaira (pl. a II. és V. fejezetben), ugyanakkor - mint extrém vonásokkal is fölruházott, már „bevezetett" figura - lehetővé tette az érdekes, különleges, meghökkentő „történetek", még inkább pedig a lelki hullámzások bemutatását. A figura irodalmi teherbírása megnőtt, kialakult egy nagyobb kompozíció lehetősége.

Ez az átalakulás jól látszik az Esti Kornél-történetek további fölszaporodásán. 1930 és 33 közt ugyanis egy sor újabb szöveg is keletkezik:

1930: III., IV, VII. és XI. fejezet (még novellaformában), plusz további 4, a könyvbe föl nem vett novella (Vendég, Pilla, Gólyák, Esti megtudja a halálhírt).

1931: VI. és XV. fejezet, novellaformában, plusz további 2, kötetbe föl nem vett novella (Cseregdi Bandi Párizsban, 1910-ben; Tanú).

54