Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Lengyel András: Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban (Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának kompenzálására)

1932: IX., X., XIV, XVII. és XVIII. fejezet, novellaformában, plusz további 3, a könyvbe föl nem vett novella (Margitka, Hazugság, Boldogság). 1933: XII. és I. fejezet, novellaformában, plusz további 5, a könyvbe nem beépített s részben már a könyv megjelenése után született novella (Az orvos gyógyítása, Sárkány, Barkochba, Kernel Kálmán eltűnése, Az utolsó fölolvasás [ezek a címek a „végleges", a Tengerszem kötet-beli változat címei, s nem föltétlenül egyeznek meg az első közléskor adott címekkel; a Barkochba például eredetileg még Ezerkilencszázharminchárom címmel jelent meg]). A szövegek ezen időbeli eloszlása kétségtelenné teszi, hogy az Esti Kornél-könyv anya­gának túlnyomó többsége 1929 és 1933 eleje között született meg. Hogy a könyv kompozí- ciós terve mikorra ért meg, nem lehet pontosan eldönteni. A szövegek valamiféle összetar­tozásának tudata ugyan már 1927-ben létezett, de az, hogy ezt a szöveganyagot könyvvé lehet - s kell - szerkeszteni, valószínűleg csak 1932-ben merült föl. Akkor született meg ugyanis a majdani XVIII. fejezet, amely a villamoson való utazás allegorikus leírásával a kompozíció lezárásának lehetőségét adja. Ez a - megítélésem szerint - önmagában kevéssé „izgalmas", a könyv gyöngébb szövegei közé tartozó rész (amelynél sokkal érdekesebbek maradtak ki), „csak" a kompozícióban elfoglalt helye révén értékelődik föl. Kosztolányi te­hát alighanem azért írta meg, hogy legyen egy zárlata a könyvhöz. Azaz, ha ez az okfejtés igaz, ekkor már mindenképpen könyvben - a szövegek valamiféle kompozíciójában - gondolkodott. Nem kizárt, azonban, hogy még ekkor - 1932. február 21. - sem állt össze teljesen a könyvkompozíció terve. A XVIII. fejezet eredeti, még egyes szám, első személyű címe (Utam) és Estinek e szövegből való hiánya (vö. Bengi 1998. 211.) egy olyan értelmezést is lehetővé tesz, amely szerint csak ezt követően, már az Utam elkészülte után alakult ki a kötetkompozíció. Ha ez igaz, márpedig nagy valószínűséggel igaz, akkor az Utam is csak utólag, a benne rejlő kompozíciós lehetőséget fölismerve illesztődött be a könyvbe. Már­pedig akkor a kötetkompozíció kialakulása akár 1933 elejéig is elhúzódhatott. Ezt a fölte­vést erősíti, hogy csak ezt követően, legutolsóként, már a következő évre átcsúszva íródott meg az a fejezet - az első -, amely , bár legutoljára íródott, voltaképpen egységbe szervezi az Esti Kornél-szövegeket, s amely minden addigi, e témakörbe sorolható szöveg szintézi­sének tekinthető. Egyben, éppen e jellegéből következően, ez a rész Esti Kornél figurájá­nak is egységesítése és „véglegesítése". Ez a könyvet nyitó I. fejezet - még novellaformában - a Pesti Hírlap 1933. április 9-i szá­mában jelent meg, Esti Kornél leleplezése címmel. A két szöveg nem azonos, a hírlapi közlés rövidebb, számos részletében szegényebb, mint a könyvbéli verzió. Sajnos, jelenleg nem lehet eldönteni, hogy a hírlapi szöveg kidolgozásra váró vázlata-e a könyvbelinek, avagy ellenkezőleg, a már kész szöveg előzetes közléshez igazított, rövidített változata. Annyi bi­zonyos, az I. fejezet megírása mindenképpen nagyon az utolsó pillanatra maradt. Igaz, tudjuk, Kosztolányi újságba dolgozó, gyors megjelenéshez szokott szerző volt, elkészült írásait nemigen pihentette asztalfiókban; ha valamivel elkészült, mindjárt közölte is. Való­színű tehát, hogy ez a szöveg is legkorábban március végén, vagy április első napjaiban született meg. Éppen ezért roppant föltűnő, hogy a keletkezés időpontja alig egy hónap­pal előzi csak meg a könyv nyomdai előállítását, május 6-át. Ha valami, akkor ez a krono­lógiai összefüggés kétségtelenné teszi, hogy az Esti Kornél nem egy előre megkoncipiált, tudatos írói terv eredményeként született meg, hanem inkább egy, önmagát menet köz­ben is folyamatosan alakító, az időben előbb keletkező szövegek logikáját valamiképpen „folytató" szövegszerveződés példája - amelyben a komponálás igénye jórészt csak mint utólagos szelekció érvényesült. Az egységbeszervezés funkcióját csupán egyetlen fejezet, a legutolsóként írott hordozza - alighanem ebből adódik, hogy (mint többen is észrevet­ték) az első fejezet Estije és a további fejezetek Estije nem teljesen azonos figura. Vagyis az 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom