Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (I. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
kok, fantasztikus térképek, ákombákomok összefüggő rendszerét hozzák létre. Szorosan beépített belváros. Tolongás, zsivaj, zűrzavar, az élet az utcán zajlik. Az utca nem más, mint a házaktól nyitott csatornával elválasztott úttest. Járdák nincsenek. Az úttesten embertömeg közé keveredett autók. Mindenki együtt mozog - a járókelők, az autók, a biciklik, a hordárok targoncái, holmi tehenek és kecskék. A csatorna túloldalán, a házak előtt zajlik a gazdasági és családi élet. Az asszonyok maniókát őrölnek, taro gumókat sütnek parázson, főzőcskéznek, rágógumival, teasüteménnyel és aszpirinnal kereskednek, fehérneműt mosnak és teregetnek. Mindenki szemeláttára, mintha törvény írná elő, hogy reggel nyolckor mindenkinek el kell hagynia a lakását, és az utcán kell az idejét töltenie. A valóságos ok egészen más: a lakások kicsik, szűkösek, szegényesek. Fullasztóan levegőtlenek, mert nincs bennük szellőztető, émelyítő szagok terjengenek benn. Ráadásul kinn az utcán részt lehet venni a társasági életben. A nők egyfolytában fecsegnek egymás közt, kiabálnak, gesztikulálnak, aztán nagyokat nevetnek. Edényeik, mosogató táljaik mellett kiváló megfigyelési pontot foglalnak el. Látják a szomszédokat, a járókelőket, az utcát, hallják a civakodásokat, pletykákat, figyelhetik a baleseteket. Az ember egész nap a többiek közt van, mozgásban, friss levegőn. Ezeken az utcákon egy piros Ford járkál hangszóróval a tetején. Rekedtes, erős hang hívogatja az embereket nagygyűlésre. A gyűlés attrakciója Kwame Nkrumah-Osagyefo, Ghána elnöke, Afrika és minden elnyomott nép vezére. Nkrumah fényképe mindenütt ott van - újságokban (naponta), plakátokon, kis zászlócskákon, a bokáig érő perkál szoknyákon. A középkorú férfi energikus, mosolygós vagy komoly arca olyan beállításban, amely azt sugallja, hogy a vezér a jövőbe néz.- Nkrumah a megváltónk! - mondja lelkes hangon Joe Yambo, a fiatal tanár. - Hallottad, hogy szónokol? Mint egy próféta! Nos, hallottam. Nkrumah eljött az itteni stadionban tartott nagygyűlésre. Miniszterek is jöttek vele - fiatal, mozgékony emberek, vidámságot, örömet sugároztak. A rendezvény azzal kezdődött, hogy néhány pap üvegekből gint locsolt a pódiumra - ez áldozat volt a szellemeknek, így teremtettek velük kapcsolatot, s kérték jóindulatukat, segítségüket. Egy ilyen nagygyűlésen vannak, természetesen, felnőttek, de rengeteg gyerek is - az anyjuk hátán kucorgó csecsemőktől az éppen csak totyogókon át az óvodás és iskolás komákig. A fiatalabb gyerekekre az idősebbek vigyáznak, ezekre az idősebbekre pedig a még idősebbek. Ezt az életkori hierarchiát itt szigorúan betartják, az engedelmesség pedig - feltétel nélküli. Egy négyévesnek teljes hatalma van a kétéves fölött, a hatévesnek a négyéves fölött. Gyerekek foglalkoznak tehát gyerekekkel, az idősebbek a felelősek a fiatalabbakért, így aztán a felnőttek saját ügyeiknek szentelhetik magukat, például figyelmesen hallgathatják Nkrumahot. Osagyefo röviden beszélt. Azt mondta, a függetlenség kivívása a legfontosabb -a többi majd valahogy magától jön, minden jó ebből a függetlenségből fog származni. 41
