Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (I. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Ében Jó néhány évig éltem Afrikában. Először 1957-ben utaztam oda. Aztán, a következő negyven évben, ahányszor csak alkalmam nyílt rá - visszatértem. Sokat utaztam. Kerültem a hivatalos útvonalakat, palotákat, a fontos figurákat és a nagypolitikát. Szerettem viszont alkalmi teherautókon utazni, nomádokkal vándorolni a sivatagban, trópusi szavanm földműveseinél vendégeskedni. Életük keserves küszködés, kínszenvedés, amelyet megdöbbentő kitartással és derűvel viselnek el. Vagyis könyvem nem Afrikáról szól, hanem néhány ottani emberről, találkozásainkról, a közösen eltöltött időről. Ez a földrész túlságosan nagy ahhoz, hogy le lehessen írni. Valóságos óceán, külön bolygó, sokszínű, hihetetlenül gazdag kozmosz. Csak nagy leegyszerűsítéssel, kényelemből mondjuk - Afrika. A valóságban, a földrajzi elnevezésen túl, Afrika nem létezik. R.K. Kezdet, szembesülés, Ghána ‘58 Az első, ami szembetűnik - a fény. Mindenütt fény, mindenütt világosság! Tegnap még az esőáztatta, őszies London. Esőáztatta repülőgép. Hideg szél és sötétség. Itt pedig az egész repülőtér reggel óta napfényben úszik, mi mindannyian - napfényben úszunk. Régen, amikor az emberek gyalogosan, lóháton vándoroltak a világban, vagy hajón utazgattak, utazás közben hozzászoktak a változásokhoz. A tájak lassan vonultak szemük előtt, a világ színpada alig-alig forgott. Az út hetekig, hónapokig tartott. Az embernek volt ideje arra, hogy alkalmazkodjék a változó környezethez, az új tájképhez. Az éghajlat is szakaszosan, fokozatosan változott. Mire az utazó a hűvös Európából eljutott a forró Egyenlítőig, már maga mögött tudta Las Palmas kellemes melegét, El-Maharik hőségét és a Zöld-fok poklát. Mára ebből a fokozatosságból semmi sem maradt! A repülőgép nagy hirtelen kiszakít bennünket a hóból és fagyból, s még aznap a trópusok izzó örvényébe hajít. Magunkhoz sem térünk, máris a nedves pokol közepében vagyunk. Azonnal izzadni kezdünk. Ha télen érkeztünk Európából, ledobjuk kabátunkat, levesszük pulóverünket. Ez az első gesztusunk nekünk, Északról jött embereknek Afrikába érkezésünkkor. Észak emberei. Belegondoltunk-e, hogy Észak lakossága bolygónkon határozott kisebbséget alkot? Kanadaiak és lengyelek, litvánok és skandinávok, az amerikaiak és németek egy része, oroszok és skótok, lappok és eszkimók, evenkik és jakutok - a lista nem nagyon hosszú. Nem tudom, jelent-e összeségében többet mint ötszázmillió embert: a Föld lakosságának nem egész tíz százalékát. Az em39
